Új elmélet az emberi agy evolúciójáról

A legújabb kutatások szerint az emberi agy egyedi vonásai már azelőtt megjelentek, hogy megkezdődött volna az emberfélék agytérfogatának növekedése és ezzel megindult volna különválásuk az emberszabásúaktól.

Amerikai kutatók egy 2-3 millió évesre becsült Australopithecus africanushoz tartozó egyed megkövesedett agymaradványának vizsgálata alapján több eltérést is kimutattak az emberfélék és az emberszabásúak agyának felépítése között. Az egyik legszembetűnőbb különbséget a látásért felelős központ elhelyezkedésében fedezték fel. Ezt a területet a szürkeállomány többi részétől egy holdsarló alakú barázda választja el, amely a majmok esetében - az emberekhez képest - jóval előrébb helyezkedik el, és ezért nagyobb is. Az eddigi nézetek szerint ennek a barázdának a mérete akkor kezdett el csökkeni, amikor az emberré válás folyamatában megindult az agy térfogatának növekedése, vagyis a Homo nemzetség színrelépésének idején, megközelítőleg 2,4 millió évvel ezelőtt.

A Columbia Egyetem antropológusai szerint azonban a dél-afrikai Australopithecus africanus-lelet rácáfol erre az elméletre. A maradványon egyértelműen kimutatható, hogy a holdsarló alakú barázda hátrébb helyezkedik el, vagyis az emberfélék közé tartozó egyed agyának szerkezete már elindult a változás útján. "Ha csökken a látásért felelős területet határoló barázda mérete, akkor szabad utat kaphat a homlokrészen addig háttérbe szorult részek fejlődése. Ez a terület felel a különféle tárgyak és eszközök minőségének megítéléséért, az arcfelismerésért és az egyedek közötti kommunikációért" - állítja Ralph Holloway professzor. A tudósok feltételezése szerint ez a változás indította el az agytérfogat növekedését és a szürkeállomány összetett jellegének kialakulását.