Meghalt a DNS egyik atyja

Alig több mint egy évvel a DNS 50. "születésnapja" után meghalt Francis Crick, a génjeinket hordozó molekula szerkezetének egyik megfejtője, akinek szájából 1953-ban hangzottak el a legendás szavak: "Felfedeztük az élet titkát".

A világhírű tudóst 88 éves korában érte a halál egy amerikai kórházban, ahol vastagbélrákját kezelték - írja a BBC.

Watson és Crick (jobbra) 1953-ban, az eredeti DNS-modellel

James Watson és Francis Crick 1953. április 25-én publikálta elképzeléseit az élet egyik legfontosabb molekulája, a géneket hordozó dezoxi-ribonukleinsav (DNS) szerkezetéről. Számos más kutató - főként Maurice Wilkins és Rosalind Franklin - fáradságos munkával összegyűjtött, de nem megfelelően analizált eredményeit felhasználva fél évszázada jutottak el a híres kettős spirál gondolatáig. Ezzel új korszak nyílt a biológiában, s a genetikai forradalom napjainkban is zajlik.

Crick és Watson eredményét a legtöbb tudós az évszázad, ha nem az évezred legnagyobb fontosságú felfedezésének tartja. A kettős spirál felfedezése nyitotta meg a molekuláris genetika aranykorát - az utat a génsebészet, a klónozás, az őssejt-biológia, a DNS-ujjlenyomatok, a DNS-alapú evolúciós vizsgálatok és a biológiát napjainkban forradalmasító genomikai kutatások előtt.
Eredményükért Crick, Watson és Wilkins 1962-ben megosztva orvosi-élettani Nobel-díjat kaptak, néhány évvel Franklin tragikusan korai halálát követően.

Watson és Crick - tűz és víz

Részletek Matt Ridley: Génjeink c. könyvéből, az Akkord Kiadó engedélyével

Az 1940-es évek végén egy koravén és magabiztos 19 éves fiatalember, a már egyetemi fokozattal rendelkező James Watson rögeszmés meggyőződésévé vált, hogy a gének nem fehérjéből, hanem DNS-ből állnak. Elméletének igazolására Dániába ment, s mivel nem volt megelégedve az itteni kollégáival, 1951 októberében Cambridge-be távozott. Itt, a Cavendish-laboratóriumban hozta össze a véletlen egy hasonlóan ragyogó elmével, Francis Crickkel, aki szintén a DNS jelentőségének bűvöletében élt.

A többi már történelem. Crick a koravénség ellentéte volt. 35 éves kora ellenére még mindig nem rendelkezett doktori fokozattal. Már elmenekült egy cambridge-i laboratórium unalma elől, ahol arra alkalmazták, hogy megmérje a különféle anyagokkal módosított sejtek viszkozitását, és éppen a krisztallográfiát tanulmányozta buzgón a Cavendish-ben. De nem volt türelme hozzá, hogy kitartson saját problémáinál, s nem volt meg benne az alázat, hogy az apró részletekkel bíbelődjön. Nevetése, magabiztos intelligenciája és az a trükkje, hogy az embereknek választ ad saját tudományos kérdéseikre, a Cavendish dolgozóinak idegeire ment. Crick szintén bizonytalan elégedetlenséggel tekintett a fehérjékkel kapcsolatos megszállottságra. A nagy kérdés a gén szerkezete volt, és a DNS - feltételezte - a válasz részét képezte. Watson csábítására kezdte elbliccelni saját kutatásait, s beszállt a DNS-játékba. Így született meg a tudomány történetének egyik nagy, baráti versengésre alapuló, s ezáltal gyümölcsöző együttműködése: egy fiatal, ambiciózus, engedékeny amerikai, aki értett valamit a biológiához, s egy laza, ragyogó teljesítményű, de nem a középpontban lévő idősebb brit, aki értett valamit a fizikához.

"Felfedeztük az élet titkát"

Néhány rövid hónapon belül más kutatók - főleg Maurice Wilkins és Rosalind Franklin - fáradságos munkával összegyűjtött, de nem megfelelően analizált eredményeit felhasználva valószínűleg minden idők legnagyobb tudományos felfedezését tették: meghatározták a DNS szerkezetét. Még a fürdőkádból kiugró Arkhimédésznek sem volt nagyobb oka a dicsekvésre, mint Francis Cricknek, amikor 1953. február 28-án az Eagle pubban kijelentette: "Felfedeztük az élet titkát". Watsont azonban kétségek gyötörték; még mindig azon aggódott, hogy valahol hibát követhettek el.

De nem hibáztak. Hirtelen minden világossá vált: a DNS egy kódot tartalmazott, amely kettős hélixének elegáns, összecsavarodott lépcsőjében volt megírva, gyakorlatilag tetszőleges hosszúságban. A kód a betűi közötti kémiai affinitás révén másolta önmagát, s világos előírást tartalmazott a fehérjék elkészítéséhez: egy olyan, egyelőre ismeretlen "kifejezés-gyűjtemény" formájában, amely kapcsolatot teremtett a DNS és a fehérjemolekulák között. A DNS szerkezetének lélegzetelállító szépsége abban rejlett, hogy milyen egyszerűen tett mindent láthatóvá. Amint azt Richard Dawkins megfogalmazta: "Ami valóban forradalmi a Watson és Crick utáni molekuláris biológiában, hogy digitális jellegűvé vált ... a gének kódoló gépezete kísértetiesen hasonlít a komputerek nyelvére".