A legújabb mérési eredmények szerint a Napunknak is otthont adó csillagváros, a Tejútrendszer idősebb, mint eddig gondolták, így a legősibb, "alapító" tagokhoz tartozhat az Univerzumban.

Egy nemzetközi kutatócsoport a világ legnagyobb távcsőrendszerével, a Chilében telepített VLT-vel (Very Large Telescope) vizsgálta két csillag berillium-tartalmát. A csillagok berillium-tartalma egyfajta "kozmikus órának" tekinthető. A VLT kiváló képességei tették lehetővé, hogy viszonylag kis tömegű és fényességű csillagokban vizsgálhassák e könnyű elem előfordulását, ami fontos a jó eredmény szempontjából (a nagy tömegű csillagok végső fejlődési fázisában lezajló folyamatok ugyanis "felkeverik" a berilliumot, így "elállítják az órát").

A két csillag egy ún. gömbhalmaz tagja - a gömbhalmazok a Tejútrendszer korongja körüli térrészben helyezkednek el, és egyenként néhány százezer, főleg idősebb csillagból állnak. Közöttük találjuk a Tejútrendszer jelenlegi legidősebb csillagait, ám ezek sem a legősibbek, mivel kis részben olyan nehezebb elemeket tartalmaznak, amelyeket egy legelső, ma már nem létező csillag-generáció tagjai gyártottak le és szórtak szét az űrben. Minél több idő telt el a legelső generáció szupernóvái és a gömbhalmazok csillagainak kialakulása között, annál több berilliumot kell tartalmaznia az utóbbi égitesteknek (a berillium ugyanis folyamatosan feldúsul az átmeneti időszakban a csillagközi anyagban).

A berilliumtartalom alapján a legidősebb csillagok korához - 13,4 milliárd (plusz-mínusz 800 millió) év - még 200 millió évet adtak hozzá. A Tejútrendszer első csillagainak kora e szerint 13,6 milliárd (plusz-mínusz 800 millió) év.

Az új eredmény azért is érdekes, mert az Univerzum korára vonatkozó legújabb becslés 13,7 milliárd év. Ez azt jelenti, hogy a Tejútrendszer legelső csillagai már röviddel az Ősrobbanás után megszülettek, Galaxisunk tehát a legősibb, "alapító" tagok közé tartozhat az Univerzumban.