A Tisza a XIX. században - a nagy folyószabályozások kora

2004.09.30. 14:40

1998 és 2001 között négy rendkívüli méretű árvíz vonult le a Tiszán. A hatalmas károk ráirányították a figyelmet arra, hogy szükség lenne a Tisza-völgy árvízi biztonságának növelésére. A Vásárhelyi-terv zovábbfejlesztése, az elmúlt évszázad legnagyobb természetalakító munkája a Tisza menténel most kezdődhet el. A WWF Magyarország által készített cikksorozatban a Vásárhelyi-terv természetvédelmi és ökológiai jelentőségét, a Tisza természeti értékeit, szabályozásának történetét ismertetjük.

Az elmúlt évszázadokban a hatalmas kanyarokat rajzoló-kalandozó Tisza az Alföld szimbólumává vált. A Tisza-völgyben élő sok ezer ember élete szorosan összefonódott a "szőke folyóval". Áldás és átok a víz, mondta az alföldi ember, akit hol a pusztító árvizek, hol az aszályok tettek próbára.

Az ősi ártéri gazdálkodás

Az Alföld valaha igazi vadvízország volt. A Tisza szabályozása előtt a folyó és mellékfolyói árterülete, az áradások táplálta láp, mocsár és rétvilág összefüggő vízi élőhelyrendszert alkotott. Ma már jóformán elképzelni sem tudjuk milyen gazdag, fajokban bővelkedő volt az egykori flóra és fauna.

Forrás: Földi Bea és Majoros Csaba

Nagykörű térsége a XVIII. században


Az ártereken élők megtanultak együtt élni a folyó szeszélyeivel, kihasználták a táj adottságait. Felsorolni is hosszú a haszonvételeket: halászat, vadászat, pákászat, csíkászat, rákászat, teknősfogás, tojásszedés, nád és gyékényaratás, ártéri gyümölcsök és gyógynövények gyűjtése, gombászás, méhészkedés. Az egyik fő tevékenység a külterjes, rideg tartáson alapuló állattenyésztés volt: dús füvű legelők adtak élelmet a szürkemarhának, a rackának, a réti és szalontai disznónak. Őseink nem felélték tőlük, hanem megtartották, sőt, megújították a természeti erőforrásokat. Az alföldi kultúra virágzásának, a viszonylagos jólétnek a török hódoltság vetett véget.

Az egységes szabályozás előkészítése

A szaporodó lakosság növekvő igényei miatt újabb és újabb területeket vontak művelés alá. Ezért az 1700-as években több helyen is gátépítésbe, lecsapolásba kezdtek, de a temérdek munka csak ideig-óráig járt eredménnyel. Mind a kormányzat, mind a Tisza menti birtokosok érdeke az volt, hogy a hajózási útvonalak kialakítása révén az addig viszonylag elzárt vidék bekapcsolódhasson az országos kereskedelembe.

Forrás: WWF/Kis FerencElsőként Szinyei-Merse József vetette fel 1784-ben a Tisza egységes szabályozásának kérdését. Az első lépés, a folyók vízrajzi feltérképezése hatalmas munkát jelentett. 1816-ban a Körösök völgyében pusztító árvizek hatására kezdődtek meg az átfogó szabályozást előkészítő térképezések és vízrajzi felmérések. Itt szerezte első gyakorlati tapasztalatait Vásárhelyi Pál is, akinek később oly nagy szerep jutott a szabályozási munkálatok kidolgozásában.

1830 tavaszán emberemlékezet óta a legnagyobb árvíz pusztított. A Tisza, a Körösök és a Berettyó mintegy 8000 km területet öntött el és tartott 2 hónapon át víz alatt. Egyértelművé vált, hogy a szabályozási tervek kidolgozása nem várathat tovább. Ekkor lépett a színre az újító gondolkodású Széchenyi István. A munkálatok végrehajtására és az egyéni és közösségi érdekek összehangolására 1846 januárjában vezetésével megalakult a Tisza-völgyi Társulat.

Előző
Következő