Pusztulnak a madárfajok Európában

Az európai madárfajok közel feléről nem tudható, mennyi ideje van hátra, s néhány faj olyannyira veszélyeztetett, hogy akár a közeljövőben eltűnhet Európa területéről - ismerteti a legnagyobb nemzetközi madárvédő szervezet legfrissebb értékelése. Hazánkban a nyugat-európainál lényegesen jobb a helyzet, ezért kiemelt felelősségünk s egyben páratlan lehetőségünk van a fajok megőrzésére. 

A BirdLife International Hollandiában bemutatott "Birds in Europe" című tanulmányában rámutat: 226 madárfaj, azaz az európai madárfajok 43 százalékának jövője bizonytalan. A BirdLife előző tanulmányának megjelenése óta, tehát az elmúlt egy év alatt 45 faj állománya csökkent és került kedvezőtlen természetvédelmi helyzetbe.

A vízparti madarak közül a sárszalonka (Gallinago gallinago), a nagy póling (Numenius arquata) és a bíbic (Vanellus vanellus) állománya esett vissza a legnagyobb mértékben.

A Szaharától délre telelő, ám a nyarat Európában töltő, úgynevezett hosszú távú vonuló madarak közül a sisegő füzike (Phylloscopus sibilatrix), a hantmadár (Oenanthe oenanthe) és a vízhez közeli épületek kedves nyári vendége, a hazánkban is nagy számban költő molnárfecske (Delichon urbica) száma fogyatkozott meg különösen.

Komoly veszélyt jelent a madarakra nézve a tájidegen, ipari méretekben folytatott mezőgazdálkodás: a sordélyt (Miliaria calandra), a mezei verebet (Passer montanus) és a kenderikét (Carduelis cannabina) a mezőgazdasági tevékenység űzte el élőhelyéről.

Bár kevesen gondolnak bele, a városi környezetet viszonylag jól tűrő madárfajok alkalmazkodó-képessége is véges: a városokban oly természetes látvány, a házi veréb (Passer domesticus) és a seregély (Sturnus vulgaris) is végleg az emberi tevékenység áldozatává válhat.

Magyarországon összesen 20 fajnál mutattak ki csökkenő trendet, ezek közül kiemelhetők a kék vércse (Falco vespertinus), a széki lile (Charadrius alexandrinus), a szalakóta (Coracias garrulus).

Néhány szerencsés

A tanulmányból azonban nem csak rossz hírek olvashatók ki: részben a természetvédelem erőfeszítéseinek köszönhetően 14 faj helyzete jelentősen javult. Részben az Európai Unió Madárvédelmi Irányelvének és a védelmi munkáknak köszönhetően például a kontinens legveszélyeztetettebb tengeri madara, a korallsirály (Larus adounii) védelmi helyzete kedvezőbbé vált és állománya növekedett. Ugyanez elmondható Európa két legnagyobb ragadozó madaráról is: a réti sasról (Haliaetus albicilla) és a fakó keselyűről (Gyps fulvus).

Egy szerencsés faj: a parlagi sas

Magyarországon is találunk jó példákat: a parlagi sas (Aquila heliaca), a réti sas (Haliaetus albicilla), a kerecsensólyom (Falco cherrug) és a csíkosfejű nádiposzáta (Acrocephalus paludicola) állománya a természetvédelem erőfeszítéseinek köszönhetően növekedett. Összesen 54 fajról mondhatjuk el, hogy hazánkban a vizsgált időszakban állománya növekedett vagy új költőfajként jelent meg.

Jelentős különbségek tapasztalhatóak Európa különböző területei között. Például az EU régi és új tagállamaiban a madarak helyzete egészen más: az új tagállamok - köztük Magyarország - madártani és természetvédelmi szempontból sokkal több értékkel rendelkeznek, mint a korábbi uniós államok. Az újonnan csatlakozott területek tehát egyfajta madárrezervátumnak tekinthetők az Unióban, s kiemelt felelősségük ennek az állapotnak a fenntartása, fejlesztése.

"Az a tény, hogy Európa madarainak nagyobb része veszélyeztetettebb ma, mint egy évtizeddel ezelőtt, nagyon nyugtalanító. A madarak nagyon jó indikátorai környezetünknek és az, hogy sok faj állománya folyamatosan csökken, egyértelmű jelzést ad az európai természet és környezet rossz állapotáról" - mutatott rá Mike Rands, a BirdLife International igazgatója.