Európa okos űrszondája elérte a Holdat

Vágólapra másolva!
Az Európai Űrügynökség SMART-1 űrszondája jelenleg a pályára állás kritikus műveletét végzi a Hold körül. A fedélzeten lévő új technológiák eddig kitűnően vizsgáztak.
Vágólapra másolva!

A kritikus manőver sikeres kivitelezése mérföldkő az "okos" űrszonda-programban, amelynek keretében az Európai Űrügynökség (ESA) új technológiákat próbál ki az űrkutatásban (Small Missions for Advanced Research in Technology, SMART). Az űrkutatás történetében most először alkalmaztak ionhajtóművel ellátott űreszközt egy égitest körüli pályára álláshoz, felhasználva annak gravitációs hatását is.

A mindössze mosógép nagyságú, 367 kilogramm tömegű, kinyitott napelemszárnyakkal 14 méteres szonda hazai idő szerint 2004. november 15-én este érte el a pálya jelenlegi legalacsonyabb pontját, mintegy 5 ezer kilométerre a Hold felszínétől. Néhány órával ezt megelőzően lépett működésbe a pályamódosításhoz szükséges ionhajtómű, és a tervek szerint mintegy 4 napig egyfolytában, ezután pedig rövidebb időszakokban dolgozik majd. Ennek hatására alakul ki a végleges, 300 kilométeres legkisebb és 3000 kilométeres legnagyobb közelségű poláris pálya, ahonnan megkezdődhetnek a tudományos vizsgálatok és az új technológiák további tesztjei.

A Holdhoz vezető út során már sikeresen vizsgázott az autonóm navigációs rendszer, egyelőre földi számítógépekkel együttműködve: a SMART-1 kamerája által készített felvételek alapján a navigációs szoftver sikeresen állapította meg az űrszonda helyzetét és sebességét. Egy ilyen módszer jövőbeni alkalmazása "intelligensebbé" teheti a bolygókutató űreszközöket, és kevesebb beavatkozást igényel a földi irányítók részéről. Végrehajtottak egy a jelenlegi módszereknél sokkal nagyobb adattömeg sugárzását lehetővé tévő kommunikációs tesztet is, ahol igen nagy frekvenciájú rádiókapcsolatot használtak, és kipróbáltak egy a Földről indított lézersugárra alapuló kommunikációs lehetőséget is.

A küldetés tudományos részének kellene igazolnia azokat a feltételezéseket, hogy a Hold valóban a Földből szakadt ki egy kozmikus ütközés következtében. Az egyik széles körben elfogadott elképzelés szerint ugyanis 4,5 milliárd éve a Föld egy körülbelül Mars nagyságú égitesttel ütközött. A Földből kiszakadó anyag eleinte egy gyűrűrendszert alkotott, majd egy testté állt össze, azaz megszületett a Hold. A SMART-1 feladatai közé tartozik emellett a holdi vízkészletek utáni kutatás, amelynek keretében azt is megpróbálja felmérni, hogy a jövőben milyen lehetőségek adódhatnak emberek lakta bázisok megépítésére égi kísérőnkön.