Radikálisan újraértelmezett Huntington-kór

2004.11.17. 11:05

Amerikai kutatók olyan speciális mikroszkópot fejlesztettek ki, melynek segítségével megfigyelhetőek a sejtekben végbemenő folyamatok, beleértve azokat is, melyek az idegsejtek elfajulásával járó Huntington-kórra jellemzőek.

A Huntington-kór általában 30-50 éves kor között - lappangva - alakul ki. A jelenleg még gyógyíthatatlan betegség az értelmi képesség enyhe kopásával kezdődik, majd végtagrángás alakul ki, melynek következtében az egyén lassan elveszíti egyensúlyérzékét. A tünetek közé tartozik a végtagok dobáló mozgása, a hintázó járás, a mozgások megszakadása és a grimaszolás. A betegség első megnyilvánulása lehet az antiszociális magatartás, a későbbiekben mély depresszió, esetenként hallucináció, érzékcsalódások lépnek fel. A feltartóztathatatlan, 15-25 évig is eltartó folyamat mindkét nemben egyforma gyakorisággal fordul elő. A beteg végül elveszti az önmaga ellátásához szükséges fizikai és szellemi képességeit, végstádiumban többnyire intézeti elhelyezést igényel. A kór bizonyos tünetei gyógyszerekkel befolyásolhatóak, bár rendszerint csak részlegesen. A genetikai vizsgálat és tanácsadás éppen ezért igen fontos, mivel az érintett szülő utódainak felénél fennáll az öröklés veszélye és a betegség majd csak a nemzőképes kor beállta után válik klinikailag nyilvánvalóvá.

A Huntington-gén

A Huntington-kór kialakulása a genetikai determinizmus egyik legelrettentőbb példája, hiszen a betegség törvényszerűen kialakul, ha a 4. kromoszóma hosszú karjának végén található gének egyike mutáns. A Huntington-gén a huntingtin nevű fehérjét kódolja. Eddigi ismereteink szerint a kór akkor alakul ki, amikor a gén hibája miatt a huntingtin rendellenes módon képződik. A hibás fehérje fokozatosan felhalmozódik a sejtekben, oldhatatlan, több ezer molekulából álló csomókba tapadva össze. Az Alzheimer-kórhoz és a szivacsos agysorvadáshoz hasonlóan ezek a sejtben lerakodó fehérje-aggregátumok öngyilkosságra késztetik a neuronokat. A Huntington-kór esetében mindez főként a mozgáskoordinációért felelős agyterületen fordul elő. Korábbi állatkísérletek is sorra alátámasztani tűntek ezt az elméletet, hiszen az egészséges állatokban nem találtak efféle fehérje-lerakódásokat, míg a betegség előrehaladásával ezek száma folyamatosan emelkedett.

Arra a kérdésre, hogy a kóros fehérjék milyen formában okozzák a betegséget, valamint hogy a lerakódások a kór kiváltó okai, következményei, esetleg a betegség kivédése céljából vannak-e jelen, a korábbi kutatások sem adtak egyértelmű választ. Érzékeny műszer hiányában - amely lehetővé tette volna a lerakódások hatásának megfigyelését - számos további elmélet született. Egyes feltételezések szerint a lerakódások csupán melléktermékei a valódi kóros folyamatnak és valójában ártalmatlanok. Mások szerint az aggregátumok a sejt védőmechanizmusaként szolgálnak, hogy megakadályozzák a mutáns fehérje által okozott károkat.

A feltételezések tisztázása céljából a San Francisco-i Kalifornia Egyetemhez kapcsolódó, neurológiai betegségeket vizsgáló Gladstone Intézet Steven Finkbeiner vezette kutatócsoportja olyan mikroszkópot fejlesztett ki, amely lehetővé tette, hogy egy-egy idegsejten belül végbemenő változást huzamosabb ideig folyamatában (szemben a hagyományos pillanatfelvételekkel, amikor a folyamatot csak részekben) nyomon kövessen, és azonosítsa a sejtpusztulásban szerepet játszó tényezőket.

A kutatók patkányok idegsejtjeit genetikailag módosították oly módon, hogy azok mutáns huntingtin fehérjéket termeljenek. Az egyes sejteket az új mikroszkóp alatt megvizsgálták. A vizsgálatok egyértelműen rámutattak arra, hogy minél több kóros fehérje termelődött, annál gyorsabban elpusztult a sejt, ugyanakkor a lerakódások keletkezésével lassult ez a folyamat. Az eddigi eredmények ezért felvetik, hogy a valódi bűnösök nem a több ezer huntingtin proteinből képződő oldhatatlan aggregátumok, hanem az ezeket alkotó kisebb, oldódó fehérjemolekulák. Azáltal ugyanis, hogy utóbbiak lerakódásokba tömörülnek, az egyes, oldódó mutáns huntingtin fehérjék már nem képesek az idegsejt más részében sejthalált okozó folyamatot elindítani.

Az eredmény jelentős, hiszen a Huntington-kór esetében megfigyelt mechanizmus újraértelmezésével további betegségek (pl. Alzheimer-kór, prionbetegségek, Parkinson-kór) valódi okainak megértéséhez, ezáltal pedig új kezelési módjainak kifejlesztéséhez is hozzájárulhat. Az új műszer pedig lehetővé teszi, hogy a sejt történéseit ezután már folyamatában szemlélhessék a kutatók.

Cseh Júlia

KAPCSOLÓDÓ CIKK