A gének kifejeződésében azonban számos szabályozó mechanizmus létezik, azaz a fehérje képződésének folyamata több ponton is "elakadhat". A DNS szintjén történhet a gátlás úgy, hogy a DNS meghatározott részeire ún. metilcsoportok rakódnak rá - ezt nevezzük metilációnak. Ez a módosítás megakadályozza, hogy az ott lévő génről hírvivő RNS képződjön. A folyamatról és lehetséges terápiás hatásairól egy másik összeállításunkban olvashattak részletesen. A következő fokozat az, ha az mRNS kerül gátlás alá. A génelcsendesítés eme formáját PTGS-nek (poszttranszkripciós gene silencingnek) nevezzük, mivel az inaktiválás a transzkripciót követően történik meg.
A PTGS egyik esetében egy speciális, ún. siRNS (kis interferáló RNS) képződik, amely a bázisok sorrendjét tekintve tükörképe a gátolni kívánt mRNS egy szakaszának. Az siRNS megtalálja a hozzá illő mRNS-t, "összetapad" vele és a hozzá kapcsolódó enzimek apró darabokra vagdossák azt. Ezt követően mRNS-ről már nem készülhet fehérje. Ezt a fajta gátlást RNS-interferenciának (RNSi) nevezik. Amennyiben az siRNS nem találja meg a tükörképét, gyorsan lebomlik a sejtben, ezért nem szaporodik föl nagy mennyiségben. A jelenséget először egy molekuláris méretű gombán - Neurosporán - fedezték fel Cogoni és munkatársai, később pedig növényeknél, egy féregnél (C. elegans) és muslicán is kimutatták.
Interferáló RNS felfedezése egy parányi féregben