Az Európai Unió a korábban reméltnél kisebb nemzetközi támogatással is létrehozza az ITER kísérleti fúziós reaktort. Az EU ragaszkodik ahhoz, hogy az óriás tokamak Franciaországban épüljön.

A Napban és a többi csillagban zajló energiatermelő folyamat földi megvalósítása beláthatatlan távlatokra ígér biztos energiaellátást, de létrehozása egyben óriási tudományos-műszaki kihívás is. A szabályozott termonukleáris fúzióban a legkönnyebb elemek összeolvadása, fúziója során szabadul fel az atommagok energiája. A százmillió fokra felhevített üzemanyagot, a hidrogén nehéz izotópjait (deutérium, trícium) erős mágneses térrel tartják össze. A ma legsikeresebb berendezéstípus az ún. tokamak - ebben gyűrű (tórusz) alakú térrészbe zárják a plazmát.

Az elmúlt évtizedekben egyre nagyobb tokamakokat építettek, fokozatosan közelítetve az erőművi reaktor méreteihez. Az 1950-es évek elején megkezdett fejlesztőmunka a 80-as évekre már olyan költségessé vált, hogy folytatásához nemzetközi összefogásra volt szükség. Gorbacsov szovjet, Mitterand francia és Reagen amerikai elnök egyetértése biztosította a politikai hátteret. 1988-ban az Európai Közösség, Japán, a volt Szovjetunió és az USA megegyezett egy nagy közös kísérleti berendezés megépítéséről: ez az ITER (International Thermonuclar Experimental Reactor - nemzetközi termonukleáris kísérleti reaktor). Tíz évig dolgozott egy nemzetközi csapat az ITER mérnöki tervezésén. 1988-ban már a helyszínről és a költségek megosztásáról kellett volna dönteni, de ekkor az amerikaiak kiléptek az együttműködésből. Az USA 2003 januárjában újra csatlakozott az ITER-hez, azóta folynak a viták a telephelyről.

A főszerepet elkerülhetetlenül a politika vette át. Az 5-6 milliárd dollárért építendő fúziós reaktort az Európai Unió, Kína és Oroszország Cadarache-ban, Franciaországban építené meg, Japán, Dél-Korea és az Egyesült Államok viszont egy észak-japán telephely, Rokkasho mellett áll ki. (Korábban az Európai Unión belül is csak hosszú vita után született döntés a francia helyszínről, egy spanyollal szemben.) A szakmai értékelő csoport mindkét helyszínt alkalmasnak tartotta. Európa és Japán hónapokig tárgyalt egy kompromisszumos megoldásról. Eszerint az ITER helyszínválasztásában vesztes országban épülne meg egy másik nagyberendezés, az 1,2 milliárd dollár költségű nemzetközi fúziós anyagbesugárzó berendezés (IFMIF). Júniusban az EU és Japán egyaránt felajánlotta, hogy kifizetné az ITER és az IFMIF költségek közel felét.

Szakértők arra számítottak, hogy Japán némi vita után le fog mondani az ITER-ről az EU javára. A japán álláspont akkor keményedett meg, amikor az Egyesült Államok melléjük állt. Európában sokan úgy vélik, hogy az USA büntetni akarja Franciországot az iraki háborút ellenző álláspontja miatt. Az elhúzódó vita legújabb fejleménye az Európai Unió döntése: kínai és orosz részvétellel francia földön építik fel az ITER-t. A japán illetések azonnal elfogadhatatlannak minősítették a döntést.

Jéki László