Magyar eljárás krónikus fájdalom ellen

Új gyógymód fejlesztésén dolgoznak magyar kutatók az Egyesült Államokban az erős, krónikus fájdalmak kezelésére. Az eljárás lényege, hogy csak azokat az érzőidegsejteket gátolják, amelyek a gyulladásos fájdalomérzetet keltik és szállítják az agyba. Az új eljárás fejlesztője, Dr. Oláh Zoltán a gödöllői Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpontban (MBK) számolt be a hamarosan klinikai kipróbálási fázisba lépő módszerről.

A Dr. Oláh Zoltán és munkatársai által fejlesztett új terápiás módszer lehetővé teszi, hogy krónikus fájdalom esetén csak a specifikus fájdalomérzékelő idegsejteket gátolják, és az adott terület összes többi érzőidegsejtje (és a mozgatóidegsejtek is) érintetlenül maradjanak. Ez úgy lehetséges, hogy az eljárás során csak a fájdalom kialakulásáért felelős érzőidegsejteket támadják meg, a felszínükön lévő vanilloid-receptorhoz igen erősen kötődő resiniferatoxin, röviden RTX alkalmazásával. Az RTX kémiailag a paprika hatóanyagához, a kapszaicinhez hasonló, de legalább ezerszer erősebb hatóanyag. Ezt juttatják be az idegdúcokba vagy közvetlenül a fájdalom helyére. Ilyenkor a vanilloid-receptorokhoz kötődő RTX hatására a sejt ioncsatornái kinyílnak, és olyan nagy mennyiségű kálciumion áramlik belsejébe, ami a sejt inaktiválódását, majd szelektív pusztulását okozza.

A resiniferatoxint az Észak-Afrika sivatagos területein honos növényből, a kutyatejfélékhez tartozó Euphorbia resiniferaeből izolálták először a hetvenes években. A kutyatejfélék családjába mintegy 2000 faj tartozik. Az RTX-et is termelő kaktusz alakú, pozsgás törzsű növényfajok elsősorban Afrika és Madagaszkár száraz, sivatagos területein honosak.

Állatkísérletek, emberi sejttenyészetek

Patkányokon végzett kísérletek során Dr. Oláh Zoltán és munkatársai már kimutatták, hogy valóban csak azok a fájdalomérzékelő idegsejtek pusztulnak el az RTX-kezelés hatására, melyeken megtalálható a vanilloid-receptor. Sikerrel alkalmazták a módszert beteg kutyáknál is, akiknek nagy fájdalommal járó rákos elváltozásuk, vagy súlyos ízületi gyulladásuk volt. Mind a patkányoknál, mind a kutyáknál azt tapasztalták, hogy az összes többi érzékelés, a tapintás, a nyomásérzékelés és az összes mozgatófunkció megmaradt, azaz az ezekért felelős idegsejteket nem érinti a kezelés.

Az állatkísérletek mellett már emberi embriókból származó idegdúc-tenyészeteket is teszteltek. A gerincvelőt körülölelő minden csigolya hátoldalán, szimmetrikusan egy-egy idegdúc, ún. ganglion helyezkedik el, ami átkapcsolóhelyként szolgál a test felől beérkező ingerületek számára. Ezekből a ganglionokból erednek azoknak az idegsejteknek az ingerületet vezető nyúlványai, melyek többek között a meleget, a hideget, a tapintást, a nyomást és a fájdalmat is érzékelik. A ganglion-kultúra segítségével az emberi testen kívül tudják vizsgálni az egyes érzőidegsejt-típusok működését.

Az RTX-szel kezelt idegdúc-tenyészetekben a vanilloid-receptorral rendelkező idegsejteknél megfigyelték, hogy a sejt kalciumszintje jelentősen megemelkedik, míg a többi idegsejtben semmilyen változást nem észleltek. Ezek az eredmények is azt jelzik, hogy az idegdúcok különböző fájdalomérzékelő idegsejteket tartalmaznak, és mód van arra, hogy a kezelés szelektíven a vanilloid-receptorral rendelkező idegsejt-populációra irányuljon. Ez egyben megalapozhatja egy széles körben alkalmazható, hatékony fájdalomcsillapító eljárás bevezetését.

Az új módszer hatásának formái

Az RTX a fájdalomcsillapító hatását több módon is kifejtheti:

• egyrészt az idegdúcokban lévő fájdalomérző idegsejtek végleges elpusztításával
• vagy közvetlenül a fájdalom helyén alkalmazott kezeléssel, ami nem okozza a sejtek halálát, de az ingerület-átviteli folyamatot időlegesen gátolja, a sejt egy részének érzéstelenítése révén. Ez a kezelés is viszonylag hosszantartó hatást eredményez. Patkányokon végzett vizsgálatok szerint a hatás 20 napig is eltarthat, amíg a sejtnyúlvány teljesen regenerálódik, és ismét képessé válik az ingerületvezetésre
• a harmadik módszer nagyobb területek fájdalommentesítésére lenne alkalmas, illetve olyan esetekben, amikor a testnek nem egy jól behatárolt területére korlátozódik a fájdalom, például egyes daganatos betegségek utolsó fázisában. A gerincvelői folyadékba injekciózott RTX egyszerre több érzőidegdúcban inaktiválhatja a vanilloid-receptort hordozó fájdalomérzékelő idegsejteket. A kezelés az agyban lévő idegsejtekre is hathat, ami negatívan befolyásolhatja a beteg viselkedését, de a kutyákon végzett vizsgálatok nem mutattak olyan elváltozást, mely a pszichés folyamatokat érintené

A szelektivitás mellett az RTX-kezelés előnye, hogy a kezelést követően a fájdalomcsillapító hatás azonnal mutatkozik, és mivel nem drasztikus beavatkozásról van szó, nem képződnek hegek az idegkötegeken. A hegképződés a sebészeti beavatkozást vagy a kémiai kezeléseket követően igen súlyos szövődményekkel járhat: újabb idegi eredetű fájdalmak alakulhatnak ki a képződő hegek, szöveti sérülések miatt, ami ugyanolyan kínzó, kellemetlen lehet, mint az eredeti fájdalom volt.

Bodrogi Lilla