Magas vérnyomás és elbutulás

Korunk népbetegsége, a magas vérnyomás (hipertónia) nem csupán az egyes szerveket - a szívet, vesét, szemet károsítja - de elhanyagolása hozzájárul az úgynevezett kognitív zavarok kialakulásához is, amelyek hosszú távon elbutulást (demenciát) eredményezhetnek.

Erre a veszélyre hívta fel a figyelmet a német hipertóniatársaság Hannoverben tartott éves közgyűlésén Joachim Röther, a hamburgi egyetem neurológiai klinikájának professzora. Mint előadásában kifejtette, a magas vérnyomásban szenvedő betegek jelentős hányadánál gyorsuló ütemben jelentkezik a kognitív képességek leépülése, ezenkívül a hipertónia kedvez az Alzheimer-kór néven ismert időskori elbutulás kialakulásának is. Hogy mindez pontosan milyen okokra vezethető vissza, az ma még nem ismert. Az viszont tény, hogy a lakosság emelkedő életkora (a társadalmon belül az idősek arányának növekedése) következtében a demencia egyre nagyobb horderejűvé válik. Röther adatai szerint a ma 55 éves németek közül minden negyedikre elbutulás vár hátralévő élete során.

Ennek a betegségnek a kezelése jelenleg csak igen csekély sikerrel kecsegtet. Annál fontosabb tehát, hogy a magas vérnyomás szakszerű kezelésével megelőzhető legyen a kognitív képességek romlása. Hogy erre van lehetőség, azt felmérések sora igazolja - írta a Frankfurter Allgemeine Zeitung.

Sok páciens esetében a magas vérnyomást csak akkor ismeri fel az orvos, amikor az már súlyosan károsított bizonyos szerveket. Orvosi szempontból kiemelt jelentőségű a szélütés, amely Németországban nem csupán az egyik leggyakoribb halálozási ok, de a maradandó károsodások okai között is az első helyen szerepel. A hannoveri közgyűlésen kiemelt figyelem irányult a magas vérnyomás eme következményére.

A berlini Charité Klinika farmakológiai és toxikológiai intézetének orvosa, Thomas Unger olyan vizsgálatokról számolt be, amelyek azt mutatják, hogy bizonyos vérnyomáscsökkentők hatékonyabban védenek a szélütéstől, mint mások. Különösen hatékonynak bizonyultak a Charitéban végzett kísérletek során az úgynevezett angiotenzin-antagonisták. Ezek a hatóanyagok azáltal csökkentik a vérnyomást, hogy kiszorítják az erekben lévő kapcsolódási pontokról az angiotenzin nevű hormont, amely szűkíti a véredényeket. Újabb vizsgálatok tanúsága szerint azonban az angiotenzinnek nem csupán vérnyomásfokozó hatása van: arra is képes, hogy megóvja a pusztulástól a sérült idegsejteket, és elősegítse az agyszövet regenerálódását. Ezt a hatását az angiotenzin-antagonisták nem gátolják, hanem nyilvánvalóan fokozzák - tűnik ki a berlini kutatók kísérleteiből.

Az angiotenzin-gátlók ráadásul hosszú távú védelmet nyújtanak újabb szélütésekkel szemben - derült ki cloppenburgi kutatók tanulmányából. Joachim Schrader, az ottani Szent József kórház orvosa elmondta: 1400, korábban szélütésen átesett pácienst három éven át kezeltek vagy angiotenzin-gátlóval (eprosartan) vagy kalciumtartalmú antagonistával (nitrendipin). A terápia eredménye azt mutatta, hogy az angiotenzin-gátló jóval több beteget óvott meg újabb szélütéstől, mint a - bizonyítottan tartós védelmet nyújtó - kalciumos antagonista. Ennek oka nem az eltérő vérnyomásértékekben keresendő, már csak azért sem, mert mind a két hatóanyag hasonló mértékben csökkenti az érfalak merevségét.

Az orvosoknak most azt kell tisztázniuk, mennyire hatékonyak más angiotenzin-gátlók a szélütés megelőzésében. Általános érvényű marad azonban az a megállapítás, hogy szélütések és egyéb komplikációk annál ritkábban lépnek föl, mennél alacsonyabb értéken sikerül tartani a páciens vérnyomását.