Kommunikációs csőd a cunami alatt

2005.01.11. 10:24

December 26-án a földrengéskutatók perceken belül értesültek a kilences erősségű földrengésről. Mivel azonban az Indiai-óceánban nincs megfelelően kiépített megfigyelőrendszer, senki sem tudhatta biztosan, hogy lesz-e szökőár vagy sem. Akik pedig sejtették, azok sem tudták, hogyan figyelmeztethetnék a veszélyre az ázsiai partok lakosságát. A Nature összefoglalója.

A szakemberek korábban már többször hangot adtak azon aggodalmuknak, hogy mindig számítani lehet egy cunami bekövetkeztére. Ennek ellenére nem készült semmilyen előzetes cselekvési terv erre vonatkozóan. Vasily Titov (Csendes-óceáni Tengerkutató Labor, Seattle) szerint eddig is állandóan napirenden volt az előrejelző rendszer kiépítésének terve, azonban rendkívül nehéz előteremteni az ehhez szükséges forrásokat. "Akár pár héttel a katasztrófa előtt még őrültségnek hangzott volna a rendszer azonnali kiépítésének ötlete. Most viszont már nagyon is indokolt. A sok millió dollár, ami mindehhez szükségeltetik, életek ezreit menthette volna meg" - mondja. Legutóbb 1883-ban volt a térségben olyan földrengés, amely a mostanihoz hasonló pusztítást okozott.

Ezzel szemben az 1960-as chilei és az 1964-es alaszkai földrengéseket követően a Csendes-óceánon meglehetősen kifinomult előrejelző rendszert építettek ki. Az UNESCO felügyelete alatt két nemzetközi cunami-előrejelző rendszer működik: egy csendes-óceáni csoport (ITSU), és egy szintén nemzetközi információs központ, melynek székhelye Hawaii.

Adatgyűjtés az óceánról

A közelgő szökőár idejében történő előrejelzéséhez megbízható adatokra van szükség a tengerszint és a tenger alatti nyomás kisebb mértékű változásairól is. Ezeket az adatokat a tengerfenék közelében és a vízfelszínen egyaránt folyamatosan gyűjteni kell. A kialakuló szökőár nagysága a tengerfenék elmozdulásának mértékétől függ, és nem a földrengés erősségétől. "Már eddig is létezett néhány adatgyűjtő bója az Indiai-óceánon, és néhány héttel a katasztrófa bekövetkezte előtt az ITSU értekezletén szóbahoztuk, hogy miként lehetne ezeket a bójákat bevonni egy majdani előrejelző-rendszerbe" - nyilatkozta Peter Pissierssens, az UNESCO oceanográfiai bizottságának igazgatója.

A földrengés után húsz perccel az Egyesült Államokban három mérőállomás is érzékelte a rengéseket, amelyek nagyságát kezdetben körülbelül 8-as erősségűre becsülték. Az amerikai geológiai szolgálat (USGS) 16 percen belül mintegy száz embernek - főleg saját kutatóinak - továbbította az információkat, és küldött egy részletesebb tájékoztatót többek között a külügyminisztériumnak is. A geológiai szolgálat azonban nem vesz részt a cunami-monitorozó rendszerben, a jelentésben pedig nem említették a szökőár kialakulásának veszélyét.

Kommunikációs csőd

A hawaii-i székhelyű cunami-előrejelző központ (PTWC) eközben szintén kiadott egy közleményt, amely szerint a Csendes-óceánon nem fenyeget szökőár. Az ott dolgozók elmondása szerint akkor még senki sem gondolt rá, hogy bekövetkezik az, amit órákkal később látniuk kellett. Legfeljebb egy kisebb helyi szökőárra számítottak. Később egy újabb közlemény már 8,5-ös erősségűre becsülte a rengéseket, mivel azonban semmilyen információ nem állt rendelkezésre a tengerszint változásairól, a szökőár létezése legfeljebb egy elméleti lehetőség maradt. Mindazonáltal egyre nőtt az aggodalom, így aztán a szakemberek ázsiai telefonszámok után kezdtek kutatni.

A központ munkatársai megpróbáltak kapcsolatba lépni indonéziai kollégáikkal, sikertelenül. Később aztán az internetes hírekből értesültek a Srí Lanka-i halálos áldozatokról. A szökőár addigra már átszelte az óceánt. Laura Kong, a PTWC igazgatója szerint egy előzetesen kidolgozott kommunikációs stratégia nélkül a figyelmeztető próbálkozások eleve kudarcra vannak ítélve. Hozzátette: legközelebb hasonló esetekben egyből az amerikai külügyminisztériumot értesítik, mivel ők minden országot bármikor elérnek. Az indonéziaiak is alulbecsülték a földrengés erősségét, bár volt olyan műszer is, amely használható információkat továbbított. A fogadóállomás telefonja azonban ki volt kapcsolva. Ám valójában az a helyzet, hogy a cselekvésre már igen kevés idejük maradt volna az ottani szakembereknek.

Jövőbeli tervek és szimuláció a szökőárról

Az Indiai-óceánon létrehozandó jelzőrendszer kiépítése a különböző országok kormányainak megfelelő pénzbeli támogatása nélkül az utóbbi években tehát nem sokat haladt előre. 2003-ban létrehoztak ugyan egy munkacsoportot, de nem történt érdemi előrelépés az ügyben. Az UNESCO a jövőben prioritásként fogja kezelni az Indiai-óceánon építendő megfigyelőrendszert, aminek első lépéseként január végén kutatócsoportot küldenek a térségbe, és konferenciát is szerveznek a megoldandó problémákról. Természetesen már senki sincs, aki kétségbe vonná kezdeményezés szükségességét. Van, aki szerint már egy éven belül létre kell hozni a rendszert, amelynek kiépítését például az indiai kormány 29 millió dollárral kívánja támogatni.

A kutatók feladata a megfelelő jelzőrendszer kiépítésén kívül az is, hogy rekonstruálják az eseményeket, és ezáltal jobban megértsék, hogy mi történt valójában. Steven Ward geofizikus például kifinomult számítási módszerekkel modellezte a szökőár kialakulását. Ward egy olyan animációt készített, amely szimulálja, hogy miként terjedtek a hullámok a földrengés helyétől az ázsiai partok felé. A szökőár modellje az őt előidéző földrengés adatain alapul, így természetesen még nem végleges, de megmutatja a lényeget.
 
Illyés András

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK