HIV-érzékenység: fontos genetikai felfedezések

2005.01.12. 8:16

Amerikai és brit kutatók újabb olyan génekre bukkantak, amelyek befolyásolhatják az egyes emberek HIV-vírussal szembeni érzékenységét. Az eredmények új génterápiás eljárásokat alapozhatnak meg.

Az emberi szervezet természetes védelmi rendszerét károsító humán immundeficiencia vírus (HIV) okozta fertőzés és betegség (AIDS) az egész világon járványos méretekben fordul elő, és az egyik legjelentősebb kihívást jelenti napjaink közegészségügye számára. A vérrel és szexuális érintkezéssel terjedő vírus jelenleg elsősorban Afrika Szaharától délre fekvő területeit, Ázsiát, valamint Kelet-Európát fenyegeti. Az UNAIDS becslése szerint ma összesen 40 millió HIV-fertőzött él világszerte, és számuk valamennyi kontinensen drasztikusan emelkedik.

Az, hogy bizonyos emberek természetes védelmet élveznek a HIV-fertőzéssel szemben, nem ismeretlen a kutatók előtt. Maga a betegség lefolyása is széles skálán mozog. Egyesek a fertőződést követő néhány hónapon belül megbetegszenek, míg mások évtizedekig tünetmentesek maradnak. A különbségek okát a kutatók részben bizonyos géneknek tulajdonítják. Egyikük a már korábban felfedezett CCR5-gén, amely az egyes fehérvérsejtek felszínén található CCR5-fehérjéket kódolja. A szervezetbe bejutó HIV-vírusok ehhez a fehérjemolekulához (is) kapcsolódnak, és felhasználják a sejtbe való bejutáshoz. A kódoló génben bekövetkező bizonyos mutációk azonban ezt megnehezítik, így a mutációt hordozó emberek védettek vagy védettebbek lehetnek.

A Texas Egyetem Egészségkutató Központjának (San Antonio) kutatói most egy további, a HIV-vírussal szembeni rezisztenciát növelő génről számoltak be. A CCL3L1 jelzésű gén olyan fehérjét kódol, amely szintén képes kapcsolódni a CCR5-molekulához. A kutatást vezető Sunil Ahuja feltételezi, hogy minél több másolata található e génnek az emberben, annál ellenállóbb a HIV-vírussal szemben. A szervezetben nagyobb mennyiségben termelődő CCL3L1-molekulák ugyanis körbeveszik a CCR5-fehérjét tartalmazó sejteket, így a vírus képtelen azokhoz hozzáférni.

A feltételezést vizsgálatokkal is igazolták a kutatók. Valamennyi népcsoport képviselőinek génállományát megvizsgálták, és összeszámolták az ezekben megtalálható CCL3L1-génmásolatok számát, majd összehasonlították az egyes népcsoportokon belül a HIV-pozitívak és negatívak genetikai állományát is. Ennek alapján az afrikai népcsoportba tartozók átlagosan hat másolattal, míg a nem afrikaiak csupán ennek felével rendelkeznek. Az adott népcsoportra jellemző átlagos génmásolatnál kevesebbel rendelkező emberek társaiknál nagyobb kockázatnak vannak kitéve, vagyis könnyebben fertőződnek meg, és esetükben a betegség lefolyása is gyorsabb.

Az új ismeretek megnyithatják az utat a HIV-rezisztenciához kapcsolódó gének szűrése, ennek következtében pedig a fogékony személyek génterápiája előtt. Az eltérő érzékenységnek az oltóanyag-kutatásban való figyelembevételével hatékony vakcina előállítására is lehetőség nyílhat. A vírussal szembeni érzékenységet természetesen számos, jelenleg még felfedezetlen gén megléte mellett nem genetikai tényezők, pl. szexuális úton terjedő fertőzések is befolyásolják. A kutatás eredményéről a Science-ben számoltak be a kutatók.

A közelmúltban egy másik, hasonló kutatási eredmény is napvilágot látott. A londoni székhelyű National Institute of Medical Research kutatói már korábban felfigyeltek arra, hogy laboratóriumi körülmények között a majomsejtek sokkal nehezebben fertőzhetőek meg HIV-vírussal, mint a humán sejtek. Arra következtettek, hogy az állati sejtekben kell lennie valaminek, ami a fertőzés útjába áll. Kísérleteik során bukkantak rá a jelenséget feltehetően megmagyarázó Trim5 alfa génre, amely a majmoknál valószínűleg megakadályozza a vírus sokszorozódását. E felismerést követően kezdték el vizsgálni az állati és humán Trim5 alfa-gén által kódolt fehérjék közti különbséget. A vírus gátlásában szerepet játszó egyik fehérjében talált eltérés lehet a kulcs - véli a kutatást vezető Jonathan Stoye.

A kutatók remélik, hogy felfedezésükkel hatékony, az AIDS legyőzésére alkalmas génterápiás módszer dolgozható ki. Jelenlegi elképzelésük szerint ennek során nem fertőzött sejteket vonnának ki a HIV-vírussal fertőzött személyből, majd az érintett gén cseréjét követően visszajuttatnák a már rezisztens sejteket. Amennyiben a majomtól származó gén által kódolt fehérjével ily módon sikerül helyettesíteni a humán fehérjét, az emberi sejt is immúnissá tehető a vírussal szemben, vagyis vélhetően megakadályozható a betegség kifejlődése. A Current Biology című szakfolyóiratban közzétett eredmények gyakorlati alkalmazása előtt azonban még számos állat- és humán vizsgálatsorozat elvégzése szükséges.

Cseh Júlia

KAPCSOLÓDÓ CIKK