Káros lesz-e a mobiltelefonok több évtizedes használata egészségünkre? Több tanulmány a rákkeltő hatásra hívja fel a figyelmet. Mások szerint a valós veszély értékeléséhez még nem áll rendelkezésünkre elegendő bizonyíték.

Az [origo] 2000 óta közöl összefoglalókat a mobiltelefonokkal kapcsolatos kutatásokról. Az eredmények mind ez ideig ellentmondók. Legtöbben a mobiltelefonok által keltett rádiófrekvenciás elektromágneses tér daganatos betegségekkel való lehetséges összefüggését vizsgálták. Egy dániai kutatócsoport nem talált ilyen kapcsolatot, viszont egy svéd vizsgálat kimutatta, hogy aki legalább tíz éve használ mobilt, annál a hallóideg-daganat kialakulásának kockázata négyszeresére nő; továbbá megduplázódik egy jóindulatú agydaganat, az ún. akusztikus neuróma kialakulásának esélye is.

Másik fontos kérdés, hogy a készülékek okozhatnak-e neurodegeneratív betegségeket. Ilyen pl. az Alzheimer-betegség vagy a Pick-atrófia, melyek az idegsejtek fokozatos, visszafordíthatatlan pusztulásával és elbutulással járnak. Egy malmői, fiatal patkányokon elvégzett vizsgálat szerint a mobiltelefonokénak megfelelő sugárzás károsíthatja az agy kulcsfontosságú - tanulással, memóriával és mozgáskoordinációval kapcsolatos - sejtjeit, és az Alzheimer-kór korai megjelenését is kiválthatja.

A gyermekek mobilhasználata különösen kritikus terület. A szülőknek mérlegelniük kell: a mobil egyrészt biztonságot jelent, másrészt a fejlődő szervezet valószínűleg érzékenyebb a rádióhullámok káros hatásaira. Erre hívta fel a figyelmet rovatunk 2005 januárjában megjelent cikke.

Az Európai Unió Reflex elnevezésű kutatási projektjének keretében hét ország tizenkét kutatócsoportja vizsgálta 2000-től 2004 végéig a mobiltelefonok rádióhullámainak hatását emberi és állati sejtekre. Több laboratóriumban is kimutatták, hogy a mobiltelefonokra jellemző elektromágneses sugárzás olyan hibát okoz a sejtek örökítő anyagában, a DNS-ben, amelyet a sejtek nem mindig képesek kijavítani; ilyenkor a maradandó károsodást szenvedő DNS továbbadja a hibás információt. Ez a folyamat rákos daganat keletkezéséhez is vezethet.

Figyelembe kell venni, hogy a DNS-en a program két teamje is elváltozásokat észlelt ugyan, de ezeket sejttenyészeteken mutatták ki, nem élő szervezetekben; és csak akkor jelentkeztek, ha a hullámoknak való kitettség folyamatosan 16, illetve 24 óra hosszúságú volt. 

Az, hogy a rádióhullámok közvetlen hatást gyakorolnának a DNS-re, nem kimutatható és nem is valószínű, lévén az ilyen hullámok nem túl nagy energiájúak (a hullámok energiája a forrás kibocsátási teljesítményétől függ, a mobiltelefonoknál ez maximum 1-2 watt). A kutatók azonban feltételezik, hogy a hullámok olyan molekulákat (szabadgyököket) hoznak létre, melyek megkötik a DNS számára mérgező kémiai elemeket, s ez a folyamat tehető felelőssé a DNS megváltozásáért.

A Reflex egyik kutatócsoportja, Isabelle Lagroye (Université de Bordeaux) részvételével azt vizsgálta, hogy az egészséges szövetek egy fontos jellemzőjét - a sejtek megújulása és a programozott sejthalál (apoptózis) közti egyensúlyt - megzavarják-e a rádiófrekvenciák. Hosszú távon ennek az egyensúlynak a megbomlása előmozdíthat rákos folyamatokat vagy a fentebb említett, idegsejtek pusztulásával járó betegségeket. Ez a kutatócsoport semmi ilyen hatást nem figyelt meg. Ugyanakkor - a programban résztvevő más laboratóriumokkal együtt - bizonyos gének kifejeződésének kismértékű csökkenését vagy növekedését észlelték.

Mindebből Lagroye szerint nem vonhatunk még le végső következtetéseket a mobilok egészségkárosító hatására vonatkozóan. Ezt az eredményt előbb meg kell erősíteniük más laboratóriumoknak is, élő szervezetben (in vivo) végzett állatkísérletekkel. Ilyenekben eddig még nem mutatták ki, hogy a rádióhullámok rákkeltők volnának. Ezután következne csak az állatokon kapott eredmények emberekre való kiterjesztésének problémája.

Az ENSZ Egészségügyi Világszervezete, a WHO és az Európai Unió 1998 óta dolgozik egy közös kutatási programon (Interphone), amelyben epidemiológiai (járványtani) módszerekkel vizsgálják a mobilozók körében az agydaganat és más egészségkárosodások előfordulásának gyakoriságát. Eredményeik, amelyeket 2005 végére várnak, közelebb visznek majd ahhoz, hogy a mobiltelefonok okozta valós veszélyt értékelhessük - mely veszély eközben, a készülékek korszerűbbé válásával remélhetőleg csökkenni fog.

Jakabffy Éva

Szómagyarázat:

DNS: dezoxiribonukleinsav; a sejtmag, ezen belül a kromoszóma egyik legfontosabb, fehérjeszintézist irányító és az öröklődésben döntő szerepet játszó anyaga.

Alzheimer-kór: a leggyakoribb elbutulási forma, a demenciák 50-60%-áért felelős. Az agyállomány fokozatos elsorvadása jellemzi, főként a halánték- és fali lebenyben. Fő tünete az egyre súlyosbodó emlékezetzavar. 

Pick-atrófia: elsősorban a homloklebeny idegsejtjeinek sorvadásával járó betegség. Fő tünetei: személyiség- és hangulatváltozás, később a gondolkodási, lényegmegragadási képesség romlása, végül demencia.

Apoptózis: a sejtek programozott elhalása. Felnőtt szervezetben a naponta születő új sejtekkel azonos számúnak kell elhalnia. Ha az apoptózis valamely génje károsodik, nem hal el elég sejt, és ez daganathoz vezet. Ha viszont túl sok sejt elpusztul, sorvadásról beszélünk (pl. neurodegeneratív betegségeknél).

In vivo: az élő szervezeten belüli folyamatok vizsgálatának megjelölésére használt kifejezés.