A hidrogén-szulfid - más néven kénhidrogén - szaga nagyon kis koncentrációban a rothadó káposztáéra hasonlít. A Fekete-tenger mélyén jelenleg is mérgező koncentrációban van jelen ez a vegyület, emiatt itt már egyetlen oxigént fogyasztó szervezet sem képes megélni. A Fekete-tengerben azonban a hidrogén-szulfid lent marad a mélyben, mivel a víz felsőbb rétegeiben jelenlévő oldott oxigén nem engedi, hogy felfelé szivárogjon. Ez a jelenlegi, oxigénben dús légkörnek köszönhető. Ezzel szemben a perm végén a légköri oxigén szintje a maihoz képest nagymértékben csökkent, a hidrogén-szulfid és a szén-dioxid szintje pedig folyamatosan emelkedett. Az óceán felsőbb rétegeiben olyan mértékben felhalmozódhatott a hidrogén-szulfid, hogy ez a legtöbb óceánban élő állat és növény számára végzetesnek bizonyulhatott. A légkör szintén feldúsult hidrogén-szulfidban, aminek következtében a szárazföldi élet is csaknem teljesen kipusztult. "A hidrogén-szulfidos légkör jobban magyarázza a kihalást, mint egy olyan elmélet, amely csak a szén-dioxid koncentráció növekedésével számol"- mondja Kump.

Forrás: bellarmine.edu

Van még egy tényező, amely szerepet játszik ebben a rejtélyes történetben: a hidrogén-szulfid ugyanis károsítja az ózonréteget. Dr. Henk Visscher (Utrechti Egyetem) és kollégái szerint léteznek olyan, a perm végéről származó spóramaradványok, amelyek deformáltságát szerintük az ultraibolya sugárzás okozhatta. "Az ózonréteg elvékonyodása, az ultraibolya sugárzás növekedése és a spórák roncsoltsága kapcsolatban állhat egymással" - erősítette meg Kump. Ha egyszer beindult ez a folyamat, akkor a légkörben szintén jelenlevő, főleg mocsarakból származó metán már könnyedén tovább rombolhatta az ózonréteget. Lehet, hogy a perm légkörében egyszerre volt jelen nagy mennyiségű hidrogén-szulfid és metán, illetve az erőteljes UV-sugárzás.

Illyés András