Paul W. Ewald: A betegségek megzabolázása - részlet A következő 50 év c. könyvből (a Vince Kiadó engedélyével).

Mi okozza a betegségeket? A kérdés olyan alapvető, a modern technika olyan bonyolult és a szakértők ígéretei olyan magabiztosak, hogy a kívülálló nyugodtan feltételezheti, hogy a betegségek okát jól ismerjük. Ez azonban nem így van. Az orvostudomány továbbra is küzd számos, pusztító, krónikus betegség, például a szívroham, a szélütés, az Alzheimer-kór, a skizofrénia, a rák és a cukorbetegség okának megértéséért. Az elkövetkező ötven évben életünk minősége attól függ, milyen mértékben sikerül ellenőrzésünk alá vonni ezeket a krónikus megbetegedéseket.

Akárcsak az összes többi biológiai jelenségnél, az oksági viszonyok kérdését itt is megközelíthetjük tisztán mechanikus értelemben ("Melyek azok a közegek, amelyek ezeket a betegségeket hordozzák?"), vagy evolúciós szempontból ("Melyik szelektív nyomás vezet az adott betegség kialakulásához?"). A mechanikus felfogás szerint a mostani orvosi tankönyvekben szereplő betegségek csak mintegy fele esetében alakult ki konszenzus a betegségek okát illetően. A mechanikus okokat három csoportba sorolhatjuk, éspedig genetikai, parazitológiai (beleértve a fertőzéseket) és nem parazitákkal összefüggő környezeti behatások. Utóbbiak közé sorolhatjuk például a különféle sugárzásokat és azt, ha valamely kémiai anyagból túlságosan sok vagy túl kevés van jelen.

Az egészségtudományok legtöbb szakembere az oksági viszonyok építőkocka szemléletű megközelítésmódja mellett tör lándzsát. Ők a betegségek működését a sejtek és a biokémiai folyamatok szintjén próbálják megérteni abban a reményben, hogy egyszer csak felbukkan a megoldás. Az ötlet vonzó, ám ezzel a megközelítéssel mindeddig nem sikerült jelentősnek mondható sikert elérni az orvostudományban - ahol nagy sikernek a toldozás-foldozással szemben a döntő megoldás megtalálását értjük. Még ma is érvényes az, amit Lewis Thomas harminc évvel ezelőtt "The Technology of Medicine" című tanulmányában így fogalmazott meg: "Az orvosi gyakorlat legnagyobb része a szervátültetésektől az úgynevezett bypass szívműtéteken keresztül a rák kezelésének legtöbb módszeréig általában csak toldozás-foldozás, vagy csekély értékű segítő gondoskodás. A szakemberek erre azt válaszolják, hogy napjaink betegségei sokkal kevésbé engedelmeskednek a kezelésnek, mint a múltbeli kórok, ezért a toldozás-foldozás a legjobb, amire számíthatunk. A feljegyzések ennek ellenére másról tanúskodnak. Egyre-másra találunk végérvényes megoldásokat azon betegségek esetében is, amelyeket korábban gyógyíthatatlannak tekintettek. Ezek a megoldások általában annak köszönhetőek, hogy megértjük a fertőzés okát. Az elmúlt két évtizedben például sok ezer májrákos és hepatitiszes megbetegedést sikerült megelőzni a vérátömlesztésre szánt vér hepatitisz B és C vírusra történő ellenőrzésének és a hepatitisz B elleni védőoltásnak köszönhetően. A gyomorfekély és a gyomorrák pedig ma már antibiotikumokkal kezelhető.

Mindamellett - még a fertőző betegségek körében is - az alapvető eredmények inkább a deduktív ugrások ellenőrzésének köszönhetők, mintsem a lépésenkénti levezetésnek. Edward Jennernek fogalma sem volt a vírusokról, amikor több mint kétszáz évvel ezelőtt rájött a védőoltások alkalmazására. John Snow és Semmelweis Ignác soha sem látott baktériumot, amikor fél évszázaddal később megalapozták a korszerű járványtant, kimutatva, miként terjednek a fertőző betegségek és hogyan lehet a kórokozó terjedését megakadályozva megelőzni a fertőzést. Joseph Lister sem hallott a baktériumokról, amikor bebizonyította a sebészeti műszerek fertőtlenítésének a hatékonyságát. Paul Ehrlich és Alexander Fleming lényegében semmit sem tudott a baktériumok szaporodása kémiai gátlásának mechanizmusáról, amikor kidolgozták az antibiotikumos kezelések elméletét és gyakorlatát. Ezek a tudománytörténetből vett példák is rávilágítanak, milyen fontos túllépni a modern orvostudományt irányító építőkocka-szemléleten, ha olyan konceptuális látásmódra akarunk szert tenni, amely döntő jelentőségű megoldások egész sorozatát válthatja ki. Az egyik ilyen megközelítés az lehet, ha a betegségek okát evolúciós szemlélettel keressük.