Jura időszaki Popeye: újabb szenzációs emlősmaradvány

2005.04.14. 12:39

Paleontológusok egy mókus méretű emlős maradványaira bukkantak felső-jura időszaki kőzetekben. A lelet jelentősen befolyásolhatja az emlősök korai evolúciójával kapcsolatos nézeteket.

A körülbelül 150 millió éves állat hivatalosan a Fruitafossor windscheffeli nevet kapta, de hatalmas mellső végtagjai miatt a kutatók többnyire csak Popeye-ként emlegetik. A fajnév egyébként Wally Windscheffel nevét örökíti meg, aki a Carnegie Múzeum önkénteseként fedezte fel a rendkívül ritka ősmaradványt. A nemzetségnév részben a coloradoi Fruita városra, részben pedig a latin fossor (beásódó) szóra utal. A kis termetű (mindössze 15 cm hosszú, 30 gramm tömegű) élőlény a legkorábbi ismert beásódó emlős, amely közösségben élő rovarokkal, például termeszekkel táplálkozott. A mostani felfedezésig hasonló életmódot folytató állatot csak 50 millió éves képződményekből ismertek, vagyis mintegy 100 millió év különbség van a két lelet között.

A fontos felfedezést a Science folyóiratban publikálták a pittsburgi Carnegie Természettudományi Múzeum munkatársai. A kutatóknak a lelet megtalálásakor egyből feltűnt az állat speciális fogazata. A jura időszak többi ismert emlősétől eltérően a Fruitafossor fogainak egyetlen gyökere van, a fogaknak nincs zománca, és a gyökérnél széles nyílás figyelhető meg. Az úgynevezett nyílt gyökerű fogak olyan állatoknál gyakoriak, amelyek folyamatosan rágnak, ilyenek például a hódok. A széles gyökérnyílás lehetővé teszi a fogak anyagának gyors utánpótlását, ami az intenzív rágás miatt válik szükségessé. Ezek a speciális fogak az egyébként primitív állatnál meglepőek, mivel ehhez hasonlóak csak jóval később jelentek meg: 50 millió évvel ezelőtt, a tatuk kialakulásakor, majd még később az afrikai földi malac megjelenésekor. Ezért volt kissé meglepő a felismerés, hogy néhány jura időszaki emlős már kísérletezgetett azzal, hogy a közösségben élő rovarokat fogyasszon vacsorára.

A kutatók szerint Popeye a mai armadillóhoz hasonlóan élt. Masszív karjaival és karmaival ásta a földet, hogy hozzáférjen a termeszek és egyéb gerinctelenek kolóniáihoz. Amikor azonban nem voltak elérhető közelségben rovarok, akkor hajlandó volt növényeket is enni. Ez az alkalmazkodási mód többször előfordult az emlősök evolúciója során, de a mostani lelet nyújtja ennek legkorábbi példáját. A "Popeye-szerű" mellső karok valószínűleg nem csak a táplálékszerzésben játszottak szerepet, hanem abban is, hogy könnyebben elrejtőzzenek a földtörténeti középidő félelmetes ragadozó hüllői elől.

A többi jura időszaki emlős is kis méretű, ezért meglehetősen bonyolult feladatot jelent a vizsgálatuk. Ráadásul emlősmaradványok jóval ritkábban kerülnek elő, mint a velük egyidejűleg élt hatalmas dinoszauruszok - általában csak fogak és apró állkapcsok maradnak meg. A paleontológusok véleménye szerint a pici Fruitafossor óriási szerepet fog játszani a korai emlősök evolúciójának megértésében. Mostanáig ugyanis azt gondolták, hogy a dinoszauruszok korában az emlősök egyszerű, talajlakó rovarevők voltak. Az új lelet nem illeszkedik bele ebbe az elképzelésbe. A közelmúltban egy másik középidei emlős is kisebb vihart kavart a gerinces paleontológia területén. A 130 millió éves Repatomamus robustus gyomrában egy kis dinoszaurusz maradványaira bukkantak. Egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy az emlősök nem csak a dinoszauruszok kihalása után kaptak jelentős szerepet, de már a földtörténeti középidőben is virágzó csoportjaik lehettek.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK