Kétmilliárd embert sújthat az elsivatagosodás

2005.06.29. 8:26

Az utóbbi évtizedekben felgyorsult bolygónk elsivatagosodása, melynek következtében sok százmillió ember lakóhelye és megélhetése került veszélybe. Az elsivatagosodás okainak jó része ismert, a folyamat komplex vizsgálata és a probléma lehetséges kezelésének kidolgozása mégis várat magára.

A talaj folyamatos kiszáradása miatt millióknak kell hamarosan elhagyniuk otthonukat, vagy megváltoztatni életmódjukat - áll abban a jelentésben, amely a Millennium Ecosystem Assessment sorozat részeként a napokban jelent meg. A csapadékmennyiség és a felszínalatti vízkészlet csökkenése bolygónk számos száraz területén közel 2,1 milliárd ember megélhetését veszélyezteti. Ezeken a vidékeken a termőföldek kiszáradása az élelemtermelés megszűnését eredményezheti. A jelentés szerzői szerint ennek kiváltó oka az emberi tevékenység (túlnépesedés, vízkészletek és a talaj kizsákmányolása, erdőirtás) és a globális felmelegedés okozta éghajlatváltozás együttes hatása.

Az elsivatagosodás két összetevőre vezethető vissza. Egyik a meglévő sivatagok terjeszkedése. Földünk felszínén a sivatagok több mint 20 millió négyzetkilométernyi területet foglalnak el. A különböző kontinensek ezen más és más mértékben osztoznak: Afrika területének 34%-a, Ausztrália 36%-a, Ázsia 14%-a, Amerika 3,5%-a művelésre alkalmatlan terület. A sivatag meghatározásánál döntő szempont az éves csapadékmennyiség. A meleg éghajlatú területeken a 200-250 mm, míg a hideg éghajlaton a 100-150 mm éves csapadékmennyiség alatti területek számítanak sivatagnak. A sivatagok peremterületein az úgynevezett félsivatagi területek azok, melyek a sivatag terjeszkedésének a leginkább ki vannak téve. A legismertebb ilyen vidék a Szahara déli határán elterülő Szahel-övezet.

A másik összetevő - az elsivatagosodás fogalmát leggyakrabban erre a folyamatra alkalmazzák - a száraz, vagy alacsony csapadékmennyiségű területek kiszáradása. Ezek a vidékek korábban elegendő csapadékkal és megfelelő minőségű termőfölddel rendelkeztek ahhoz, hogy biztosítsák az emberi megtelepedést és az élelemtermelést. A túlnépesedés következtében azonban a termőföldeket túlterhelték, a terjeszkedő öntözéses földművelés okozta túlzott vízfelhasználás következtében a folyók vize elapadt és a talajvízszint lejjebb süllyedt. Az éghajlatváltozás okozta csapadékmennyiség-csökkenés csak tovább erősíti ezt a folyamatot. A meglévő erdőket kivágták, a füves területeket túllegeltették. Az így fellépő talajerózió lassan lehetetlenné teszi a mezőgazdasági termelést és a továbbra is gyors ütemben gyarapodó lakosság megélhetését.

Drámai ütemű változások

Számos, korábban virágzó mezőgazdasággal rendelkező afrikai vagy közép-ázsiai városka utcáira ma már a homokdűnék is benyomultak. A kiszáradás nem kíméli az egykoron hatalmas állóvizeket sem. A Száhel-övezetben található Csád-tó medrének nagy részében manapság csak homok és kiszáradt agyagos föld található. Az 1963-ban még 25 000 négyzetkilométer kiterjedésű tó napjainkra a huszadrészére zsugorodott. Hasonló sors vár a közép-ázsiai Aral-tóra is, amely 1960-ban még 66 000 négyzetkilométeres területével a Föld 4. legnagyobb állóvizének számított. Mára vízfelszíne a harmadára csökkent.

Az előrejelzések szerint emberek millióinak kell az elkövetkező 30 évben új lakhelyet keresnie és életmódot változtatnia. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy ezek a területek leggyakrabban a Föld legszegényebb országaiban találhatóak.

Az elsivatagosodásról szóló jelentés (Ecosystems and Human Well-Being: Desertification Synthesis1) azonban nemcsak a problémákat sorolja fel, hanem ajánlásokat is tartalmaz, amellyel a folyamat lassítható, illetve visszafordítható. A szerzők szerint a megoldásokat a sajátos helyzetű országok egyedi igényeihez kell szabni. Kormányzati szinten kell kidolgozni azokat az alternatív foglalkoztatási és létfenntartási stratégiákat, melyek alkalmasak lehetnek az eddigi élet- és gazdálkodási mód kiváltására. Ilyen lehet az ökoturizmus, amely részben kiválthatja a mezőgazdasági termelést. A folyamatos öntözést igénylő növénytermesztés helyett halgazdálkodást és halastavak telepítését javasolják, amelyek jobban illeszkednek a véges vízkészlettel rendelkező területek adottságaihoz. A magas napsütéses órák száma alkalmassá teszi ezeket a vidékeket a napenergia hasznosítására.

Mindezek megvalósításához, azonban számos előfeltételnek kell teljesülnie. Egyrészt a Millennium Ecosystem Assessment szakértői szerint is jelentős, közel 100 milliárd dolláros nagyságrendű anyagi befektetésre lenne szükség. Másrészt ezeket az anyagi forrásokat csak akkor lehet optimális mértékben hasznosítani, ha a jelenleginél alaposabb tudásmennyiség áll rendelkezésre és a probléma nagyságát minden érintett felismeri.

Ladányi László

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK