Érzelmek és emlékek

Vágólapra másolva!
Új eredmények születtek az érzelmekkel kapcsolatos emlékek tárolásának agyi hátteréről. Az érzelmekhez kötődő emléknyomok kialakításában az agy amygdala és hippocampus nevű régiói működnek együtt. Az amygdala kulcsszerepet játszik abban, hogy az erős érzelmeket kiváltó eseményekre sokszor akár részletekbe menően is emlékezhetünk.
Vágólapra másolva!

Közismert az a jelenség, miszerint jóval élénkebben emlékszünk az olyan eseményekre, amelyekhez erős érzelmek kapcsolódnak. Ilyenkor gyakran egészen pontosan fel tudunk idézni olyan részleteket is, amelyeket különben nem jegyeznénk meg. Ezt a jelenséget vakuemlékezetnek is nevezik, mert arra hasonlít, mintha agyunk egy fényképet készített volna az adott pillanatról, amit hosszú ideig képesek vagyunk tárolni, majd újra előhívni. Korábban több olyan kísérletet is végeztek, amelyekben különböző drámai eseményekhez kapcsolódóan arra kérték a kísérleti személyeket, hogy próbálják meg felidézni, mire emlékeznek az adott szituációból. Kennedy elnök meggyilkolásával kapcsolatban például sok amerikai részletesen fel tudta idézni, hogy hol volt és mit csinált, amikor meghallotta a hírt.

Az amygdala szerepe

A California Institute of Technology kutatói a Nature Neuroscience szaklapban közelmúltban megjelent tanulmányukban magyarázatot adnak a vakuemlékezet működésének agyi hátterére. A Ralphs Adolphs vezette kutatócsoport az amygdala (mandulamag) szerepét vizsgálta az erős érzelmi töltéssel társuló emlékek tárolásában. Kutatásuk során két csoportot hasonlítottak össze egymással. Az egyikben (kontrollcsoport) egészséges, a tesztcsoportban pedig olyan személyeket vizsgáltak, akiknek valamilyen mértékben károsodott az amygdalájuk. Mindkét csoportnak olyan képsorozatokat mutattak, amelyek valamilyen történetet mesélnek el. Az első esetben ezek a történetek érzelmileg semleges, teljesen hétköznapi történéseket mutattak be, például egy család átlagos délutánját, amint autóval hazafelé tartanak, majd épségben megérkeznek. A másik képsorozat ezzel ellentétben valamilyen tragikus eseménysorozatot ábrázolt, például ugyanezt a családot, amint hazafelé súlyos autóbalesetet szenvednek. Az érzelmi hatás fokozása érdekében olyan képeket is mutattak, amelyek részletekbe menően ábrázolják a tragédiát.

Az előzetes várakozásnak megfelelően az egészséges személyek sokkal intenzívebben idézték fel azokat a történeteket, amelyek tragikusan végződtek, és sokkal kevésbé élesen azokat, amelyek hétköznapiak voltak. A tesztcsoportban viszont semmilyen különbséget nem lehetett kimutatni a kétféle eseménysor körülményeinek felidézésében. Ezek a személyek képtelenek voltak az erős érzelmeket kiváltó eseménysorhoz hozzákapcsolni az esemény részleteit. Ebből arra lehet következtetni, hogy az amygdala a felelős azért, hogy az agy képes részletekbe menően megőrizni azokat az emlékeket, amelyekhez erős érzelmek kötődnek. A hétköznapi, érzelemmentes történet eseményeit nagyjából egyforma mértékben voltak képesek felidézni mindkét csoportban.

Kapcsolat az amygdala és a hippocampus között

Az amygdala szerepet játszik azokban a betegségekben is, amikor valamilyen zavar jelenik meg az érzelmekkel kapcsolatos emlékek előhívásában. A poszttraumás stresszbetegségben szenvedő embereknél például bizonyos érzelmek hatására folyamatosan olyan emlékek idéződnek fel, amelyek valamilyen traumatikus eseményhez kapcsolódnak. Egy a Duke University kutatói által közölt tanulmány szerint az érzelmekhez kötődő emlékek hosszú idő után történő előhívásában egyfajta önmegerősítő "emlékezeti hurok" játszik szerepet, amely az amygdala és az agy hippocampus nevű régiója között alakul ki. A hippocampus a halántéklebeny középső részének mélyén található, és a hosszú távú emlékezet kialakításában játszik fontos szerepet. "Ez az első olyan tanulmány, amely az érzelmekhez kötődő emlékek hosszabb idő után történő előhívását vizsgálta" - mondta Roberto Cabeza, a cikk egyik szerzője. "Eddig csak olyan vizsgálatokat végeztek, amelyekben a rövid távú előhívást vizsgálták, így nem tudták elkülöníteni egymástól az emléknyom rögzülésének és az emlék előhívásának folyamatát. Ez a különbségtétel igen fontos ezekben a vizsgálatokban." A kísérletek során a személyeknek kellemes, kellemetlen és érzelmileg semleges fotókat mutattak, közben pedig funkcionális mágneses rezonanciás képalkotó eljárással (fMRI) vizsgálták a résztvevők agyműködését. Ez az eljárás a különböző agyterületek véráramlását képes mérni, és a fokozott véráramlás jelzi a nagyobb aktivitást.

Egy évvel később

Egy év elteltével ugyanezekkel a résztvevőkkel megismételték a kísérletet úgy, hogy régi és újabb képeket is mutattak. A személyeknek meg kellett mondaniuk, hogy látták-e korábban az adott képet, és hogy a képekről milyen korábbi emlékek jutnak eszükbe. Az eredmények szerint a résztvevők sokkal könnyebben fel tudták idézni azokat az emlékképeket, amelyek valamilyen érzelemhez kapcsolódtak, mint amelyek semlegesek voltak. Az előhívás során fokozott aktivitást lehetett megfigyelni az amygdalában és a hippocampus területén egyaránt. A kutatók szerint a két agyterület egyidejű aktivitásának az a magyarázata, hogy egy érzelemmel kapcsolatos emlék előhívásakor ezek az agyterületek kölcsönösen serkentik egymás működését. "Az eredményeket úgy is értelmezhetjük, hogy az emlékhez kapcsolódó érzelmek segítik az előhívást, az emlékek előhívása pedig felidézi a megfelelő érzelmeket" - mondta Florin Dolcos, a kutatás vezetője. "Az amygdala és a hippocampus között létrejövő kölcsönhatás bármelyik irányban működhet. Ez olyasmi, mintha a két terület között egy 'emlékezeti hurok' működne." Ez azt is segíthet megérteni, hogy a poszttraumás betegségben szenvedő emberek miért nem képesek megszabadulni kellemetlen emlékeiktől, és hasznos lehet a megfelelő terápiás módszerek kidolgozásában is. Ezekkel a módszerekkel el lehetne érni, hogy a betegek másmilyen érzelmekkel társítsák ezeket az emlékeket, ezáltal mintegy újraszervezve és átalakítva azokat.

Illyés András