Közös fellépés a dohányzás ellen

2005.07.17. 22:35

A világon évente mintegy négymillió ember hal meg idő előtt, valamely dohányzással összefüggő betegség miatt. Ha a dohányzás továbbra is rohamosan terjed a fejlődő országokban, 2020-ban már évi tízmillió embert veszíthetünk el. E szenvedélybetegség átlagosan nyolc évvel rövidíti meg a dohányzók életét.

A romló statisztikák ismeretében érthető, hogy az Egészségügyi Világszervezet (WHO) miért fordít annyi energiát a dohányzás visszaszorítására. Hosszú előkészítő munka után megszületett a "Dohányzás-ellenőrzési keretegyezmény". Ezt a dokumentumot több mint százhatvan ország - köztük Magyarország is - aláírta, parlamentje ratifikálta és idén februárban törvénybe is iktatták.

A keretegyezmény összehangolt intézkedéseket vár el a kormányoktól az egészségügy, a pénzügy, az oktatás, az igazságügy, de az ágazati irányítás szinte valamennyi területén. A multiszektoriális koordináció mellett pontosan meghatározza az orvosok feladatait is: például "hatékony programokat kell kidolgozni és megvalósítani a dohányzás abbahagyásának elősegítésére"; az egészségügyi intézményekben létre kell hozni a nikotinfüggőséggel kapcsolatos diagnosztikai, tanácsadási, megelőzési és kezelési programokat. Emellett szinkronba kell hozni és támogatni kell a dohányzás egészségkárosító hatásaival kapcsolatos kutatásokat.

Nyolc évvel rövidíti meg életét, aki dohányzik

Ebben az esztendőben a WHO különös figyelmet fordít arra, hogy az orvosi szakmák aktívan közreműködjenek a dohányzás visszaszorításában. A világszervezet ajánlása alapján az orvosok határozottabb szerepvállalása, szorosabb együttműködése a cél, és legalább ennyire fontosnak tartják országos szakmai fórumok megszervezését. Május 10-én először szerveztek Magyarországon olyan találkozót a dohányzás kérdéseiről, ahol valamennyi orvosi szakma képviseltette magát. Az Egészségügyi Minisztérium szervezésében lezajlott esemény eredményeképpen a szakmai kollégiumok közös nyilatkozat kiadását tervezik, és a fórumot ezentúl évente meg kívánják ismételni.

Magyarországon a felnőtt lakosság 35 - a férfiak 41, a nők 26 százaléka - dohányzik rendszeresen. Az érvényes népegészségügyi program kiemelt jelentőséget tulajdonít a dohányzás visszaszorításának. Ennek egyik útja a primer prevenció: elérni, hogy a fiatalok közül minél kevesebben szokjanak rá a cigarettára. Sajnos az utóbbi években ennek épp az ellenkezőjét tapasztaljuk, különösen a fiatal lányok és a nők körében. A másik lehetőség a már dohányzók leszokásának motiválása és támogatása. E téren már tapasztalható némi előrelépés.

Támogatott leszokás

Több mint 700 orvos - tüdőgyógyász, házi- és fogorvos, illetve sok más szakterület képviselője - vett részt akkreditált képzésen az elmúlt egy évben. Ilyen aktivitást korábban nem volt tapasztalható. Megszületett az a módszertani ajánlás, amely a leszokás támogatásának bizonyítékokon alapuló lehetőségeit írja le. Ez különösen fontos, mivel egyre gyakrabban találkozhatunk olyan módszerek, illetve rendelések hirdetéseivel, amelyek hatékonysága nem bizonyítható. Jó esély van arra, hogy az OEP végre finanszírozza a függőségben szenvedő dohányosok szervezett program keretében zajló, a módszertani ajánlásnak megfelelő leszokását. Az örvendetes fejlemények várhatóan növelik a szakemberek - elsősorban a tüdőgondozói hálózatban dolgozók - elszántságát. Jelenleg mintegy 90 tüdőgondozóban és további 10-15 rendelésen segítenek a leszokásban.

A tanácsadást és a támogatást 2006-tól remélhetőleg mind a 160 tüdőgondozóban (és további rendeléseken is) igénybe vehetik a páciensek. Ebben a hálózatban 2004-ben mintegy 4000 nikotinfüggő dohányos vett részt a leszokást támogató programban. A remények szerint ez a szám 2-3 éven belül három-négyszeresére nő. Az évi 15-20 ezer beteg nem túl sok, ha a hárommillió magyar dohányosra gondolunk. Ám ha alaposabban a számok mögé nézünk, azt látjuk, hogy a dohányosok több mint fele nem tekinthető nikotinfüggőnek, vagy függősége enyhének mondható. Ők minimális segítséggel, a háziorvos, valamilyen szakorvos, vagy akár a fogorvos segítségével is leszokhatnak. Nehezebb letenniük a cigarettát a függőknek, nekik szakember segítségére, valamilyen gyógyszerre vagy nikotinpótlásra van szükségük.

A döntően a tüdőgondozókban elérhető leszoktatási programok segítségével évente 1 százalékkal lehetne csökkenteni a dohányosok számát. Ne becsüljük le ezt a számot. Nem egy, hanem tízéves periódusban kell gondolkoznunk, és a szakellátás sikeressége mellett a minimális intervencióét is remélnünk kell. Mindezt figyelembe véve már reálisnak tűnhet az a célkitűzés, hogy 2010-re 30 százalék alá csökkenjen Magyarországon a dohányosok aránya. Ez a jelenleg dohányzók számának mintegy 20 százalékos csökkenését jelentené.

Előző
Következő

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK