A néma járvány

2005.07.21. 9:48

Hazánkban a csontritkulásra visszavezethető törések száma az utóbbi években csak kismértékben nőtt, vélhetően az Oszteoporózis Centrum Hálózat munkájának köszönhetően. Ezt az Európai Unió példaképként állítja az uniós országok elé.

A csontritkulás az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint a szív- és érbetegségek után a világ második legnagyobb súlyú népegészségügyi problémája. Az oszteoporózisos törések száma az ezredfordulón 1,6 millió volt, de mára messze túlhaladta az évi kétmilliót, és 2050-re évente 6,5 millió törést prognosztizálnak világszerte. Ennek oka a népesség növekedése, elöregedése, valamint a civilizációs ártalmak: a nem megfelelő táplálkozás és a mozgásszegény életmód. Főleg Ázsiában és Dél-Amerikában várható a "néma járvány" robbanásszerű megjelenése, de Európa is felkészületlen. Szakemberek arra figyelmeztetnek, hogy az oszteoporózisos törések megelőzése elégtelen, és a legfejlettebb egészségüggyel rendelkező országok traumatológiai és ortopédiai kapacitása sem lesz elegendő az ellátásra.

A csontritkulás halálozása jelentős, az Egyesült Királyságban például akkora, mint az emlő- és a méhnyakráké együtt. A combnyaktörést szenvedett betegek 17 százaléka a törést követő első évben meghal, az oszteoporózisos csigolyatörés 2 esztendővel rövidíti meg a várható élettartamot, pedig maga a törés sokszor tünetmentes. Az első, akár tünetet sem okozó törés a következő csigolya- vagy más oszteoporózisos törés kockázatát 5-7-szeresére növeli. Hatvan év felett a nők halálozási kockázata friss csigolyatörés után 66 százalékra növekszik. A törés a csontritkulás okozta fájdalom esélyét is fokozza: egy csigolya törése 2,8-szeresére, két csigolyáé 7,8-, háromé 21,7-szeresére. A csigolyatörések a rokkantság kockázatát négyszeresére emelik.
A combnyaktörés okozta rokkantság persze sokkal gyakoribb.

A WHO-adatok szerint a combnyaktörést szenvedettek 82 százalékát a sebészi beavatkozás után rehabilitációs intézményben kezelik - átlagban 63,3 napig. Hazánkban a halálozási és rehabilitációs adatok lényegesen rosszabbak. Az oszteoporózisos nők több napot töltenek kórházban, mint a krónikus obstruktív tüdőbetegségben és emlőrákban szenvedők, illetve az infarktus vagy szélütés miatt kezeltek együttesen.

Genetikai és környezeti hatások

Ma már tudjuk, hogy a csontok fokozott törékenységét nem egyedül a csontsűrűség határozza meg. Mivel a csigolyatörések kétharmada némán zajlik, a csontsűrűséget mérő ún. Dexa-vizsgálat, valamint a laboratóriumi markerek mellett szükség van a háti és ágyéki gerinc röntgenvizsgálatára a diagnózis megállapításához és azt követően 2-3 évenként, különben a tünetmentes csigolyatörést nem ismerik fel, s nem értékelik a további törési kockázatot. Ez ma sajnos az Oszteoporózis Centrumok munkájában sem bevett szokás, pedig nyilvánvaló, hogy az első törést lehet legköltséghatékonyabban megelőzni.

A csontsűrűségi adatok mellett az életkornak is rendkívül fontos szerepe van a törési kockázat nagyságában. Ugyanolyan kóros, oszteoporózisos tartományba eső csontsűrűség mellett egy 80 éves törési kockázata hatszorosa az ötvenévesének. Ezért jelentkezik combnyaktörés legtöbb esetben 70 éves koron túl, gyakran nem is kiugróan rossz Dexa-érték mellett. Úgy tűnik, nemcsak ennek, de a csontminőségnek is nagy szerepe van a törési kockázat nagyságában.

A csontminőség mérésére egyelőre nincsenek jó paraméterek. Sokak szerint az ultrahang egyes mutatói megfelelő jelzést adnak, de ennek megállapításához még számos vizsgálat szükséges. A változó kor utáni és időskori oszteoporózis okát vizsgáló kutatások is több új eredményt hoztak. Egypetéjű ikrek 60 százaléka betegszik meg együtt az oszteoporózisos korban, ez alapján a genetikai tényezők hatását a betegség kifejlődésében 60 százalékra teszik. Azok a nők, akiknek édesanyja oszteoporózisban szenvedett vagy combnyaktörése volt, sokkal hajlamosabbak a csontritkulásra. A családi előfordulás a legfontosabb kockázati tényező. Az oszteoporózisra hajlamosító genetikai tényezők közül már többet ismerünk - jelentős ebben magyar kutatók munkássága is -, de attól még messze vagyunk, hogy a genetikai alapokat pontosan felmérjük, s főleg, hogy befolyásolni is tudjuk ezeket. A környezeti tényezők szerepe azonban rendkívül fontos. Alapvető, hogy az ember 30 éves koráig milyen csonttömeget tud felépíteni.


Gyógyszerek csontritkulás ellen

Hazánkban az oszteoporózis elleni gyógyszerek 90 százalékos tb-támogatása ellenére a 900 000 beteg közül csak mintegy 120-140 ezren részesülnek rendszeres kezelésben. A 300 000 férfi beteg a hatékony biszfoszfonátokat azután sem kapja az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) támogatásával, hogy ezért harcolt a Csont és Ízület Évtizede Hazai Hálózata és a Magyar Oszteoporózis és Osteoarthrologiai Társaság. Pedig már hazai gyártmányú biszfoszfonát is rendelkezésre áll, amely a betegnek havonta 165, az OEP-nek 1485 forinttal olcsóbb. A gyógyszeres kezelésben ugyancsak számottevő az előrelépés. Immár elült a hormonpótlás jelentős és káros mellékhatása okozta riadalom. Ma is fontos a hormonpótlás azoknál, akiknek mindkét petefészkét még fogamzásképes korukban eltávolították. A súlyos klimaxos panaszokban szenvedő nőknél szintén indokolt a hormon adása, de nem tovább, mint 4-5 esztendő. Már létezik olyan antihormon (raloxifen), melynek a női nemi szervekre semmiféle kóros hatása nincs, sőt, az emlőrák ellen kifejezett védelmet biztosít, ugyanakkor a csontra éppúgy hat, mint az ösztrogén. Vénás trombózisra hajlamos betegeknek nem adható, de koszorúér- vagy agyérbetegség előfordulását a tartós hormonkezeléssel ellentétben nem növeli.

Számos, a csontlebontást gátló biszfoszfonát készítménnyel is rendelkezünk, melyek mellékhatása elhanyagolható, adagolásuk kényelmes. Mai felfogás szerint 6-7 évig szedhetők. Ezután tanácsos szünetet tartani, vagy javallott áttérni a nem biszfoszfonát típusú készítményre, pl. raloxifenre vagy calcitoninra. Utóbbi ma is széles körben használatos csontvesztésgátló készítmény, szinte az egyetlen, amely férfiaknak 90 százalékos támogatással felírható. Rendelhető az alfa-D3-vitamin is, mely enyhe oszteoporózis kezelésére önmagában is alkalmas, valamint a fluorkészítmények is; ezeket azonban mellékhatásaik miatt ritkán alkalmazzák.

Jelenleg használatos gyógyszereink - a fluorid kivételével - a csontbontó sejtek túlműködésének csökkentése, vagyis a csontvesztés mérséklése révén hatnak. Van már azonban a csontépítő sejtek működését stimuláló gyógyszer is. Ez a mellékpajzsmirigy ún. parathormonjának felel meg, és jelentősen növeli a csonttömeget. Bőr alá adott injekcióban alkalmazandó periodikusan, három hónapig folyamatosan, melyet több hónap szünet követ. A készítmény drága, de egyébként is csak nagyon súlyos csontritkulásban szenvedő betegeknek adható. Új, stroncium-tartalmú készítményekkel is vannak: ezek a csontbontó és csontépítő sejtekre egyaránt hatnak - előbbiek működését csökkenti, utóbbiakét fokozzák. Remélhetőleg mindkét készítmény hamarosan hazánkban is a piacra kerül.

(Medical Tribune)

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK