Meleg foltok egy jégholdon

2005.08.10. 9:19

A Cassini-űrszonda a környezetüknél melegebb területeket fedezett fel a Szaturnusz Enceladus holdján. Ezekről a meleg területekről származhat a hold légkörét alkotó gáz, és innen pótlódik a bolygó E-gyűrűjének anyaga is.

Az Enceladus régóta a figyelem középpontjában ál. Felszíne változatos, egyes területei kráterekben szegény, viszonylag fiatal tájak. A hold a Szaturnusz kiterjedt E-gyűrűjében kering, amely az Enceladus környékén a legsűrűbb. A feltételezések szerint a holdról pótlódik a gyűrű anyaga - erre azonban sokáig nem volt bizonyíték.

Mint arról korábbi cikkünkben írtunk, a Cassini-űrszonda 2005. július 14-én 175 kilométerre repült el az Encealdus déli féltekéje felett, minden korábbinál részletesebb felvételeket készítve. A képeken fiatal felszín mutatkozott, néhányszor 10 méteres sziklákat, finom poros anyagot és különféle töréseket azonosítottak. A legizgalmasabb felfedezést nemrég hozták nyilvánosságra: a törések kicsit melegebbek a környezetüknél.

A szonda infravörös spektrométerének mérései alapján a déli sarkvidék melegebb a hold többi részénél. Míg az egyenlítő közelében 80 K körüli hőmérséklet uralkodik, a déli póluson közel 85 K. Ennél lényegesen hidegebbnek kellene lennie, ha csak a beeső napfény melegítené itt a felszínt. A déli sarkvidéken belül az egyes repedések még melegebbek, közel 110 K-esek. A nem hivatalosan Tigris-karmolásoknak nevezett vidék tehát geológiailag aktív, a területen belülről származó hő jut a felszínre. Ez nem csak változatos képződményeket alakít ki, de fontos anyagforrása a légkörnek is, amiből pedig az E-gyűrű anyagát pótlódik.

A Cassini az elhaladás során magnetométerével ritka légkört érzékelt az Enceladus körül, amely 65%-ban vízmolekulákból, 20%-ban hidrogénmolekulákból állt, emellett szén-dioxid, molekuláris nitrogén és szén-monoxid is mutatkozott benne. Az első elemzések alapján a vízmolekulák nem az egész felszínről, hanem annak kisebb területéről származnak. Azonnal szóba került, hogy a környezetüknél melegebb törésekből szublimálhat el a vízjég, esetleg vulkáni folyamatok révén repül ki onnan - igaz utóbbira egyelőre nem utalnak jelek.

Forrás: NASA JPL GSFC

Hőtérkép a holdról. Balra az elméleti előrejelzés, jobbra pedig a mérési eredmény látható. Az alul megfigyelhető sárgás, meleg folt a déli pólus területe (NASA, JPL GSFC)

A február 17-i közelítés alkalmával 1167 km-re repült el a Cassini az Enceladus mellett, és a legnagyobb közelség idején 38 perc alatt több ezer szemcse becsapódását érzékelte. Később, március 9-én 500 km-re haladt el mellette, és ekkor is tapasztalt becsapódásokat. Mindez arra utal, hogy az Enceladus aktív felszínéről pótlódik az E-gyűrű anyaga, a belső hőt pedig a szomszédos Mimas holddal fennálló pályarezonancia nyomán támadó árapályerők hozhatják létre az Enceladusban.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK