A Földön kívüli élet nyomában Budapesten

Vágólapra másolva!
A héten zajlott le az idei európai asztrobiológiai konferencia, amelyet első alkalommal tartottak Budapesten. A rendezvényen közel 100 résztvevő 54 előadást hallhatott, és 46 posztert tekinthetett meg a Földön kívüli élet utáni kutatásokkal kapcsolatban.
Vágólapra másolva!

2005. október 10. és 12. között hazánk adott otthont az ötödik Európai Asztrobiológiai Konferenciának, amelyet az európai asztrobiológiai szervezetek szövetsége (EANA) tart minden évben. A háromnapos rendezvényt a Magyar Űrkutatási Iroda, a Magyar Biofizikai Társaság és a Magyar Tudományos Akadémia közös szervezése keretében az Informatikai és Hírközlési Minisztériumban bonyolították le.

Ez az első alkalom, hogy hazánkban, illetve Európának nem a nyugati felében rendezték meg az éves találkozót. Az összejövetel célja, hogy a Földön kívüli élet lehetőségét vizsgáló európai szakemberek találkozzanak és bemutassák egymásnak legújabb eredményeiket. Az alábbiakban rövid, vázlatos áttekintést adunk a konferencián elhangzott érdekesebb előadásokról.

Agresszív csillagok

A konferencián bemutatott új eredmények szerint is egyre valószínűbb, hogy a csillagok életének elején jellemző aktív időszakok során erősebb sugárzás éri a bolygókat, mint a későbbiekben. A számítások szerint a Nap ultraibolya sugárzása a kezdetekben több mint 10-szer lehetett erősebb a jelenleginél.

A csillagokkal kapcsolatos másik újszerű téma a kistömegű csillagok és esetleges bolygóik vizsgálata az élet lehetősége szempontjából. Ezekből a csillagokból van ugyanis a legtöbb a Tejútrendszerben, és ezért rendkívül sok bolygó keringhet ilyen, úgynevezett K és M törpék körül. Az egyik probléma ezekkel a csillagokkal az, hogy igen változékonyak: hatalmas csillagfoltok jellemzők rájuk, amelyek nyomán erősen ingadozik a bolygóikra jutó sugárzás mennyisége. Még nagyobb gondot jelentenek gyakori koronakitöréseik, mert a kidobott hatalmas anyagtömegek a közeli bolygók magnetoszféráját erősen összenyomják, és légkörük jelentős részét elfújják.

Kozmikus vándorok, vizes Mars-szemcsék

A pánspermia elmélet szerint elképzelhető, hogy a becsapódások során a világűrbe kirepült anyagban olyan élőlények is elhagynak egy bolygót, amelyek aztán megfelelő környezetbe kerülve ismét életképesek lesznek. Természetesen számtalan tényezőnek kell teljesülnie ahhoz, hogy az űrbeli tetszhalott állapotban megtett utazás után egy organizmus ismét "életre keljen" - különösen, ha a Naprendszeren kívüli tartományba jutó testeket vizsgáljuk. Elméletileg a Naprendszert évente néhány tonnányi anyag hagyja el. A modellek alapján elhanyagolható az esélye annak, hogy a Naprendszert elhagyó objektum egy távoli bolygóra hullva életképes maradjon, részben mert utóbbi találkozás rendkívül ritka lehet, részben mert a hosszú űrutazás során a kozmikus sugárzástól jelentősen károsodna az előlény.

A világűrből érkező szemcsék egyéb úton is befolyásolják az életet. Az elméleti modellek alapján, amikor a Naprendszer egy sűrű csillagközi felhőn halad keresztül, megnő a bolygók légkörébe kerülő porszemcsék száma, amelyek kondenzációs magokként szolgálnak. Ezek megnövelhetik a felhőborítottságot és befolyásolják az éghajlatot.

Forrás: EANA

Az új eredmények megvitatása a poszterek mellett (fotó: EANA)

Az elméleti előrejelzések alapján elképzelhető, hogy a Mars felszínén a folyékony víz sajátos előfordulási formája az ún. abszorbeált H2O - hangzott el egy előadáson. Ez a szemcsék felületén valószínűleg csak egy-két molekula vastag réteget alkot, azonban fontos szerepet játszhat a kémiai reakciókban. Elméletileg az ilyen réteggel borított és ultraibolya sugárzásnak kitett felületen különféle molekulák képződhetnek.

Magyar előadók

Hazánkat több előadás is képviselte a programban. Rontó Györgyi és kollégái (Apáthy, Bérces, Bodnár, Deme, Fehér, Kovács, Módos, Pázmándi) az ultraibolya sugárzásnak az aminosavakra kifejtett roncsoló hatását vizsgálta a Mars felszínén uralkodó körülmények szempontjából. Almár Iván a Naprendszer kutatásának jövőjével kapcsolatos asztrobiológiai vonatkozásokról tartott elgondolkodtató áttekintést. Szathmáry Eörs és kollégái (Bérczi, Gánti, Horváth, Kereszturi, Pócs, Sik) pedig a Marssal és a földi analógiás helyszínekkel és élőlényekkel kapcsolatos kutatásaikról tartottak beszámolót. Az előadás keretében bemutatták azokat a környezeti paramétereket és tényezőket (ultraibolya sugárzás elleni védelem, folyékony vízre utaló folyásnyomok stb.), amelyek a marsi sarkvidéki sötét dűnefoltokat mai ismereteink alapján lehetséges élőhelyeknek mutatják.