Felvétel készülhet egy fekete lyukról

Vágólapra másolva!
Bár a nevükhöz hűen a fekete lyukak sugárzást nem bocsátanak ki, a műszertechnika fejlődése révén hamarosan mégis elképzelhető, hogy egy fekete lyuk sziluettjét megpillanthassuk.
Vágólapra másolva!

Az egyelőre csak papíron létező megfigyelési lehetőség kiindulópontja, hogy a fekete lyukak erős kölcsönhatásba lépnek környezetükkel. Ennek keretében gáz spirálozik feléjük, majd végül a fekete lyukba hullik. A befelé haladás folyamán az anyag egyre forróbb lesz, és egyre erősebben sugároz. Ha a sugárforrás a fekete lyuk egyik oldalán, a megfigyelő pedig a másik oldalán áll, az objektum helyét sötét foltként vehetjük észre a világító gáz- és plazmafelhő előtt.

A jelenség a rendkívül erős gravitációs tér miatt a valóságban bonyolultabb, mint a fenti vázlat, tehát a fekete lyuk nem csak egyszerűen kitakarja a távolabbi sugárforrást. Az objektum gravitációs tere ugyanis egy lencse módjára fókuszálja is a sugárzást - elméletileg azonban lehetséges, hogy a fekete lyuk sötét sziluettje, illetve annak egy sajátos formája a világító háttér előtt kirajzolódjon. Ennek megfigyelése elsősorban azért nehéz, mert a fekete lyukak igen kisméretűek. Egy nagy és közeli fekete lyuknál azonban a következő évtizedekben lehetséges lesz a megfigyelés: elsőként várhatóan a Tejútrendszer centrumában lévő, extrém nagytömegű fekete lyuk sötét sziluettjét pillanthatjuk meg.

A megfigyeléshez a milliméternél rövidebb, szubmilliméteres és infravörös tartományban üzemelő teleszkópokat egyetlen hatalmas távcsővé kell összekapcsolni a Földön. Az úgynevezett interferométeres technológia révén az egymástól távoli távcsövek egyetlen hatalmas teleszkóp részeként üzemeltethetők. Bár ennek a Föld méretű megvalósítása igen nehéz, a szakemberek szerint kb.egy évtized múlva megoldható.

A módszerrel elméletileg sikerül majd galaxisunk centrumában, mintegy 25 ezer fényév távolságban lévő központi fekete lyuknak a méretét meghatározni, és esetleg a forgására is következtetni. A számítások szerint sötét sziluettje nagyságrendileg milliomod ívmásodperc szögméretű foltként lenne megfigyelhető. Napjainkban a technológia néhány tized, vagy néhány század ívmásodperc közelébe képes fokozni a távcsövek felbontóképességét. A megfigyeléshez elérendő felbontóképesség kb. tízezerszer jobb annál, amire napjainkban a Hubble-űrtávcső a látható tartományban képes.

Sikeres észlelés esetén ez lesz a történelem első felvétele egy fekete lyuk sziluettjéről, amely valószínűleg minden csillagászati tankönyvbe bekerül majd. Bár az erős gravitációs tér miatt a fekete lyuk környezetéből távozó sugárzás iránya jelentősen megváltozik, elvileg rekonstruálni lehet majd a fekete lyuk környezetét, és akár részletesen megfigyelni, miként kebelezi be a hozzá közeli anyagcsomókat.