Páratlan képek egy bizarr kisbolygó felszínéről

2005.11.04. 8:56

Ezen a héten az Itokawa-kisbolygó felé közeledő japán Hayabusa-szonda rendkívüli felvételeit mutatjuk be. A képek különböznek az eddigi aszteroida-fotóktól, és meglepetéseket okoztak a szakembereknek is.

Mint arról korábbi cikkünkben beszámoltunk, a Hayabusa-szonda küldetése az eddigi legsikeresebb japán űrkutatási program. Az űreszköz az Itokawa-kisbolygót tanulmányozza: az égitesthez hasonló pályára állt a Nap körül, miközben a kisbolygó körül is kering. Fokozatosan közelít célpontjához, és egyre több mérést, egyre látványosabb felvételeket közvetít róla.

A számos értékes tudományos eredmény mellett, a legnagyobb szenzációnak a kisbolygó furcsa megjelenése számít. A szakemberek elé tárult kép egyetlen korábban meglátogatott kisbolygóra sem hasonlított. Kiderült, hogy az Itokawa felszíne telis-tele van különböző méretű sziklákkal. Sokkal sűrűbben helyezkednek el rajta a kőtömbök, mint az Eroson, emellett sok a szögletes alakú, amit talán a becsapódások okoznak, bár erről nincs pontos információ. Emellett finom por által felöltött vidékek is mutatkoznak - igaz, ilyet már láttunk, szintén az Eros-kisbolygón. Az egyes sziklák képében, gyakorlatilag a regolittakaró alatti "üde", tehát a kozmikus erózió által kevéssé érintett anyagot látjuk. A mellékelt képgalériában rövid összefoglalót tekinthetünk meg az égitest bizarr felszínformáiról.

Landolásra készen

A szonda a tervek szerint le is száll a kisbolygón, ami úttörő esemény lesz. Eddig csak a NEAR-Shoemaker-űrszonda érte el egy kisbolygó felszínét, ami a Hayabusa tervezett menőverével szemben - szabadesésben végződő, "kemény landolás" volt, minden korrekciós lehetőség nélkül (bár gyönyörűen sikerült). Itt most egy még kifinomultabb eljárást tesztelnek, amelynek keretében a pontos landoláshoz, egy távolságmérést segítő gömböt is ledobnak a felszínre.

A landolásra november 15-én kerül sor a sima területek egyikén. De még ezt megelőzően, november 4-e után ledobja a szonda a MINERVA nevű felszíni "ugráló egységét". Ez hatalmas szökellésekkel mozog a kisbolygón, miközben "reptében", és a felszínen végez méréseket. A november 4-i közelítés másik feladata, hogy ekkor kis távolságokra is teszteljék a lézeres távolságmérőt , amely a leszállásnál nyújt majd nagy segítséget. Leszállási célpontokként, jelenleg a Muses-See-nek és a Woomera-sivatagnak nevezett területeket jelölték ki, valamint az első helyszíntől kicsit keletebbre lévő részt, a forgástengely felszíni döféspontja közelében.

Forrás: ISAS, JAXA

A sziklákkal teleszórt felszínű Itokawa. Jobbra fent egy porral feltöltött sima terület látható. A kép nagyméretű változatának letöltése (fotó: ISAS, JAXA)

Sikeres küldetés

Az Itokawa-kisbolygót meglátogató Hayabusa-szonda a tudományos célok mellett, technológiai kísérlet is. Az ionmeghajtást teszteli a Földdel végrehajtott hintamanőverekkel összekötve. Autonóm irányítórendszere földi segítség nélkül hoz döntéseket, és mindezeken túl, elsőként gyűjt mintát egy aszteroida felszínéről, és hozza azt a Földre.

Már most kijelenthetjük, hogy az űreszköz sikeresen vizsgázott, és csak kisebb meghibásodások léptek fel. A program keretében az eddigi legnagyobb problémát az a két giroszkóp jelentette, amelyek 2005. július 31-én és október 3-án hibásodtak meg. Ezek megfelelő forgatásával a szonda térbeli irányát lehetne módosítani. Jelenleg egy giroszkóppal és a kémiai hajtóművel együttesen biztosítják a Hayabusa stabilitását.

Az ionhajtómű eddig összesen 26 ezer órán keresztül üzemelt, és sikeresen tesztelték a módszert, amivel felváltva használták az új meghajtást és a hagyományos kémiai rakétahajtóművet. Elképzelhető, hogy a jövő űrszondái is többféle meghajtási módszerrel rendelkeznek majd, s ezeket a szükségletek szerint váltogatják.

Az űreszköz műszerei közül az AMICA képrögzítő berendezés eddig, mintegy 1500 felvételt készített többféle színszűrővel, amelyeket 1,5 Gbyte információ formájában sugároztak vissza a Földre. Az NIRS spektrométer, a közeli infravörös tartományban több, mint 75 ezer mérést végzett, a LIDAR lézeres távolságmérő pedig a kisbolygó felszínén 1,4 millió pont helyzetét, távolságát állapította meg. Az XRS nevű röntgenspektrométer összességében 700 órán keresztül rögzített színképi adatokat, amelyekből eddig az olivin- és a piroxén-ásványokat sikerült azonosítani. A Hayabusa mozgásának elemzése alapján, az Itokawa közepes sűrűségét is sikerült megállapítani, amely 2,3 g/cm3-nek adódott, 0,3 g/cm3 pontossággal. Ez lényegesen alacsonyabb, mint amit egy ilyen, S-típusú kisbolygónál vártak a kőzetanyag alapján.

A Hayabusa-szonda az elmúlt héten kilépett az ekliptika síkjából (a Naprendszer fősíkjából), és így a kisbolygó korábban nehezebben látott területeit is vizsgálhatja. Mivel a kisbolygók forgástengelye gyakran erősen eltér a nagybolygóknál megszokott iránytól, a Nemzetközi Csillagászati Unió 2003-as definíciója, az "égi jobbkéz-szabály" szerint, az a pont tekinthető egy kisbolygó északi pólusának, ahol forgástengelye képzeletben áthalad a felszínen, és amely körül az égitest, az óramutató járásával ellentétes (szakszóval direkt) irányba forog.

A kisbolygók kutatásának fontossága

Az elmúlt években egyre inkább előtérbe került a kisbolygók űrszondás kutatása. Ezek az égitestek tartalmazzák a legkevésbé átalakult állapotban azt az ősanyagot, amiből a Föld-típusú bolygók kialakultak. Emellett nemcsak a Föld, de rajta az élet keletkezése szempontjából is fontosak: az egykori becsapódások által szállított szerves anyag és víz fontos szerepet játszott az "ősleves" kialakításában. A kisbolygók az égitestek fejlődésének olyan stádiumait képviselik, amely a Föld, a Vénusz, a Mars, a Merkúr vagy a Hold esetében nem tanulmányozható - azaz hiányzó láncszemnek is tekinthetjük őket a Naprendszer fejlődésének megértésében. Emellett ma már azt is tudjuk, hogy néhány aszteroida becsapódással fenyegetheti bolygónkat, egy esetleges eltérítő manőverhez pedig pontosan kell ismerni őket.

Korábban:
Látványos galaxis egy új óriástávcsőben - a hét asztrofotója
Az űrteleszkóp képe a Holdról - a hét asztrofotója
Egy napfolt részletei - a hét asztrofotója
Egy káprázatos galaxis - a hét asztrofotója
Egy óriási gömbhalmaz - a hét asztrofotója
Galaktikus karambol - a hét asztrofotója
A Plútó új térképe - a hét asztrofotója
Az első földönkívüli hegymászás - a hét asztrofotója
A Tejútrendszer önarcképe - a hét asztrofotója
Galaktikus állatkert - a hét asztrofotója
Ragyogó hófolt a Marson - a hét asztrofotója

Jégsziklák az Enceladuson - a hét asztrofotója
Gigantikus homokdűne - a hét asztrofotója
Kék napnyugta a vörös bolygón - a hét asztrofotója

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK