A varázs megtörik

A neves kortárs amerikai filozófus, Daniel C. Dennett újabb provokatív könyvvel rukkolt elő. A hazánkban is népszerű szerző februárban megjelent "Breaking the Spell" című munkájában végérvényesen le kívánja rántani a leplet a vallásról, amely szerinte nem más, mint pusztán "evolúciós termék". A szerző nem titkolt célja, hogy borsot törjön a kreacionisták orra alá.

Régóta tart a vita a vallásos hit természetéről. Nevezetesen arról, vajon a hit mennyire lehet racionális. Hiszen túlságosan kézenfekvőnek tűnik, hogy a tudomány területe a racionalitás, a vallásos elkötelezettségé pedig a szubjektív meggyőződés, a hit. A vita tétje az, hogy vajon lehet-e racionálisan érvelni Isten, vagyis valamilyen létező mellett, akit a világ teremtőjének és létrehozójának nevezünk.

A kérdés újabban igen nagy nyilvánosságot és figyelmet kapott az Egyesült Államokban. Nem mellékesen egy olyan országban, ahol a tudomány szinte minden területe a világ élvonalába tartozik, és ahol a lakosság döntő többsége vallásos. Ráadásul a politikai döntéshozók jelentős részének vallásos elkötelezettsége egyáltalán nem szorul a magánszféra semleges falai mögé, hatalmuk és politikai befolyásuk pedig az ország határai közé. Jól példázza ezt Bush elnök javaslata, hogy az evolúció tana mellett az ún. intelligens tervezés (intelligent design, ID) elméletét is oktassák az iskolákban, a biológiaórákon. Az intelligens tervezés tana azt a hitet jelenti, mely szerint a ma létező élőlények kialakulása nem a természetes szelekció eredménye, hanem valamilyen intelligens tervezésnek, tervezőnek a terméke, alkotása.

Ezzel újabb lendületet vett az evolúció kontra kreacionizmus (teremtéselmélet) vita, az ID ugyanis az ellentábor véleménye szerint tudományos köntösbe bújtatott teremtéselmélet (vagyis ugyanazt a taktikát használja, mint az asztrológia, amelynek művelői szintén tudománynak tartják "szakterületüket").

Az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága már 1968-ban kimondta, hogy a kreacionizmus tanítása alkotmányellenes, mert vallásos ideológiát terjeszt, és ez ellentmond az állam és egyház szétválasztásának, illetve az oktatás értéksemlegességének. Sokan mégis pont erre hivatkozva támogatják Bush javaslatát, mondván, hogy a biológiakönyvekben szintén egy ideológiát tanulnak az iskolások, csak éppen nem vallásos, hanem materialista ideológiát.

A "rivális" elmélet bástyája a seattle-i Discovery Institute, de már egyetemeken is fel-felbukkannak követői. A vita egyre kiélezettebb, hiszen már nem pusztán arról van szó, hogy az egységes tudományos közösség dorgál meg laikusokat, hanem képzett szakemberek - nem ritkán kollégák és munkatársak - néznek egymással farkasszemet.

Az evolúció elméletének több felfogása, értelmezése is létezik. Mindazonáltal abban mindenki egyetért, hogy a darwinizmus szerint az átalakulás véletlen folyamat eredménye, melynek hajtóereje nem valamilyen cél, hanem a természetes szelekció.

Csak kettő - természetesen nagyon leegyszerűsítve - az ID képviselőinek darwinizmust illető kritikái közül: az ún. "lecsökkentett komplexitás" érv szerint a szervek, szervezetek összetettsége nem engedi meg a "kicsivel primitívebb" működést, így nem beszélhetünk fokozatosságról. A "specifikus komplexitás" elmélet pedig azt állítja, hogy a fehérjék aminosav-sorrendje a DNS-ben annyira meghatározott, hogy a véletlen ilyen hihetetlen precizitást nem produkálhatott.

A kortárs analitikus filozófia körében is vannak, akik szerint lehet racionálisan érvelni Isten léte mellett (Alvin Plantinga, Norman Malcolm, Richard Swinburne). Természetesen a "hagyományos" tábor képviselői is hallatják a hangjukat, mint Daniel C. Dennett, akinek márciusban megjelenő könyvében (Breaking the Spell: Religion as a Natural Phenomenon - A varázs megtörik: a vallás mint természeti jelenség) a rá jellemző vehemenciával érvel a szigorúan darwini evolúcióelmélet mellett. Dennett új könyvében - nem különösebben eredeti módon - a vallást is evolúciós terméknek tekinti. Minden, ami világunkban rendezettség és értelem, valójában a természetes szelekció vak és értelemnélküli, ráadásul igen lassú folyamatainak eredménye. Az "égi fogantyúval" csak átláthatóbbá és rendezettebbé tesszük az átláthatatlant. Ha már mindenáron ragaszkodunk Istenhez - ez pedig megfelelő oktatással és felvilágosítással egy idő után kiküszöbölhető -, akkor az nem más, mint - hátratekintve - a millió kis lépésbe belelátott Tervezet. Hinni azonban nem kell benne, félni tőle pedig még kevésbé. (A szerző igen szofisztikált érveit és gondolatmenetét természetesen nem áll módunkban részletezni).

Mindazonáltal nehéz vitatkozni azokkal, akik szerint ha végre sikerül pontot tenni a vita végére - ahogy azt a nemrégiben a Harvardon létrejött kutatócsoport is reméli -, és végérvényesen bizonyítani az élet kialakulásának evolúciós elmélet, a tudomány még mindig adós marad az isteni létezés lehetőségének kizárásával. Az érv szerint ugyanis az evolúció nem zárja ki Istent, maximum megfosztja a teremtés egyszeri és befejezett aktusától.

Tudományosnak ugyan nem nevezhető, a sajtóban azonban gyakran felbukkanó érv szerint a hit azért sem lehet irracionális, mert akkor a kutatók tudásuk gyarapodásával párhuzamosan veszítenék el hitüket is. Számos nagy tekintélyű tudós azonban ennek ellenkezőjét példázza. Nehéz elképzelni ugyanis - szól az érv -, hogy a laboratóriumban racionálisan gondolkodó kutató köpenyét levéve józan eszét is a fogason hagyja. Kevesen tudják például, hogy Gödel istenérveket is gyártott, Planck pedig a magyar Szentágothaihoz hasonlóan azt vallotta, hogy a tudomány egyre elmélyültebb ismerete egyre erősebb hitet eredményez.

Mindenesetre a vita még jó darabig elhúzódhat. Annál is inkább, mert az érvek helyét néha kölcsönös rágalmak veszik át, és olykor az elméletek mögött mindkét oldal lobbyérdekeket sejt.