Újabb Naprendszeren kívüli bolygót sikerült detektálni a Spitzer-űrtávcsővel. Ez egyben az egyik hozzánk legközelebbi forró planéta, amit ismerünk.

A HD 189733 jelű, tőlünk mindössze 63 fényévnyire található csillag körül keringő, Jupiterhez hasonló gázóriást még tavaly fedezte fel egy francia csillagászcsoport. A HD 189733b jelzéssel ellátott exobolygót az úgynevezett tranzit-módszerrel találták meg: amikor a bolygó elhalad központi csillaga előtt, annak egy részét kitakarva fényességváltozást okoz. Ennek eredményeképp a bolygó méretét (mintegy 1,26 Jupiter-átmérő), a radiális-sebesség mérésekből közelítő tömegét (1,15 Jupiter-tömeg), mindezek összevetésével pedig sűrűségét (kb. 0,75 g/cm3) is sikerült megbecsülni.
 
A bolygó a Föld-Nap távolság alig három százalékának megfelelő távolságban kering csillaga körül (kb. 0,031 Cs.E.). Mindez azt eredményezi, hogy felszíne (illetve légköre) igen forró, több száz Celsius-fokos. A magas hőmérséklet miatt jelentős infravörös sugárzást bocsát ki, amit egy amerikai csillagászokból álló csoportnak a Spitzer-űrtávcsővel sikerült észlelnie.

Az exobolygó észlelésére egy már bevált módszert használtak (lásd korábbi cikkünket). Ugyanez a kutatócsoport egy évvel ezelőtt jelentette be két másik exobolygó, a HD 209458b, valamint a TrES-1 jelű objektumok észlelését. A módszer lényege, hogy első lépésben a csillagról és kísérőjéről együttesen készítenek felvételt akkor, amikor a két objektum a Földről nézve egymás mellett látszana. A keringési periódus ismeretében akkor ismétlik meg az észlelést, amikor a bolygó a csillag mögött található. A két felvétel összehasonlításával megállapítható, hogy a sugárzás mekkora része ered az exobolygótól.

A HD 189733b esetében az objektum annyira forró és olyan erős az infravörös sugárzása, hogy a Spitzer-űrtávcső felvételein meglepően könnyen azonosították. Az infravörös mérések alapján az exobolygó légkörének átlaghőmérséklete 844 Celsius-fok. A módszer finomításával (és a jövőbeli műszerekkel) akár a hőmérséklet-eloszlást is fel lehet majd térképezni - legalábbis nagy léptékben - egy exobolygó felszínén vagy légkörében.

A HD 189733b az eddigi legforróbb exobolygó, amelynek sugárzását a fenti módszerrel sikerült észlelni. Nagy kérdés, hogy vajon a megfigyelt hőmérséklet a szilárd felszínre vagy légkörére vonatkozik. Kis sűrűsége alapján ugyanis a Jupiterhez, Szaturnuszhoz hasonló anyagokból állhat, azaz hagyományos értelemben talán nincs is szilárd burkolata.

Csengeri Tímea