Befogadott istenségek

Spiró György előadásában beszél arról, hogy a rómaiak milyen nagy jelentőséget tulajdonítottak annak, hogy a meghódított népek isteneit a saját pantheonjukba olvasszák. Az alábbiakban Thomas Köves-Zulauf klasszikus-filológus professzornak, a római vallás szakértőjének gondolatait olvashatják az ún. evocatio fogalmáról.

Mint Köves-Zulauf rámutat a Bevezetés a római vallás és monda történetébe című kötetének vonatkozó fejezetében, a hódító rómaiak sosem leverni akarták ellenségeik istenségeit, hanem inkább eltulajdonítani, betagolni őket saját rendszerükbe. Igen korai példával illusztrálja mindezt: Kr.e. 397-ben, amikor a római dictator, Camillus legyőzte és lerombolta az etruszk várost, Veiit, nemcsak a lakókat és a város kincseit szállították Rómába, hanem Iunót, a város védőistennőjét is magukhoz csábították.

A rómaiaknak erre a tevékenységre külön szakszavuk volt, az evocatio. Az evocatio az ostromlott város istenségének átcsábítása a saját oldalukra oly módon, hogy az istenségnek gazdagabb kultuszt helyeztek kilátásba, mint amilyenben korábban részesült. A rítust pontos előírások határozták meg. Ezek szerint evocatióhoz csak akkor lehetett folyamodni, ha egy várossal háború folyt, a szertartáson papoknak kellett közreműködniük. A rítust még a harc előtt le kellett folytatni azért, hogy az isten a döntő pillanatban már a rómaiak oldalán legyen. Vagyis a szertartás célja az ellenséges város megfosztása volt isteni védelmétől, amely egyenesen a helység elpusztításához vezet.

A cikk folytatása a Mindentudás Egyeteme oldalán.