Egy marsbéli kanyon modellje - a hét asztrofotója

Vágólapra másolva!

Új felvételek alapján minden korábbinál részletesebb domborzatmodellt készítettek a Marson található Valles Marinerisről, a Naprendszer legnagyobb árok- és kanyonrendszeréről.

Vágólapra másolva!

NASA kisbolygó felszín űrteleszkóp Kereszturi Ákos Marson Plútó Orion-köd bolygó törpecsillag Arizona State University Szaturnusz űr Enceladus Tejútrendszer Valles Marineris Titán (hold)Hold Naprendszer Nap Jupiter Mars Odyssey-űrszonda

A Valles Marineris a Naprendszer legnagyobb, árkokból és kanyonokból álló felszíni képződménye. A kanyon kifejezés egyébként nem a legtalálóbb, mivel azt a földrajzban a folyók által mélyen a felszínbe vágott eróziós völgyekre használják - itt azonban sokféle folyamat együttes hatása alakította a felszínt. A Valles Marineris több nagyobb, egymással párhuzamos, néhol összekapcsolódó vonulatból álló képződmény, sok kisebb mélyedéssel a peremén.

A gigászi alakzatot eredetileg a tektonikus erők, a kéreg tágulása hozta létre kb. 3,5 milliárd éve. Ekkor több, egymással párhuzamos ága alakult ki a közeli vulkanikus Tharsis-hátság emelkedése, és talán a feltételezett kezdeti globális lemeztektonika következtében. Később állóvíz is kitöltötte, amelyből néhol több kilométer vastag szulfátos üledékes rétegek maradtak vissza. A Melas-, Candor- és Ophir Chasma nevű szakaszokban látványos rétegzett üledékek figyelhetők meg, a Hebes Chasma mélyedésében lévő üledékek például majdnem a Valles Marineris falának tetejéig érnek fel. Bár mindezek részben az egykori vizes időszakban jöhettek létre, azt sem lehet kizárni, hogy a száraz ciklusokban, például vulkáni eredetű porból is gyarapodtak az üledékek.

A Valles Marineris nyugati elvégződésénél talán több alkalommal is hatalmas vízmennyiség tört fel a felszín alól, amely az északi síkságok felé lefolyva óriási áradásos csatornákat alakított ki. Lehettek kisebb skálájú vízmozgások is a térségben, amelyek kisebb szerkezeteket hoztak létre. Erre az elágazó hálózatú Louros Valles mutat példát a rendszer déli peremén (lásd a felső képen). Itt is a felszín alól, a Valles Marineris falaiból szivároghatott a víz, amely elszállította onnan az anyag egy részét - de ez nem járt akkora áradással, mint az előbb említett folyamatok.

A későbbiekben elsősorban a jég és a lejtős tömegmozgások formálták a térséget. A meredek peremekről leszakadó omlások törmeléke néhol 100 km hosszú sávban terült szét. Az omlás során a kőzetek repedéseiben lévő jég feltehetőleg megolvadt, és folyékony vízként megkönnyítette a törmelék mozgását és szétterülését. Sok helyen (pl. Ganges Chasma) a felszínt borító bazalt üde (azaz nem mállott), és olivinásványokban gazdag. Ez nem utal az egykori vízborításra, míg máshol ezzel ellenkező nyomokat látunk.

A Valles Marineris tehát igen összetett régió, és a bolygó múltjának sok eltérő nyomát viseli magán. Az Arizona Egyetem munkatársai a Mars Odyssey űrszonda több mint 500 nappali infravörös felvételéből most minden korábbinál részletesebb és látványosabb mozaikot állítottak össze róla. A domborzatmodell felett el is repülhetünk egy látványos animáció segítségével.

Forrás: NASA, JPL, ASU

A Valles Marineris részlete 300 méteres felbontással, amelyet a Mars Odyssey nappali infravörös felvételei alapján állították össze. A kép nagyméretű változatának letöltése (kép: NASA, JPL, Arizona State University)