Új elmélet a Naprendszer legfurcsább óriásholdjának születéséről

Vágólapra másolva!
Egy új elmélet szerint egy ősi Kuiper-objektum-páros egyik tagja vált a Neptunusz furcsa pályán mozgó óriásholdjává.
Vágólapra másolva!

A Neptunusz Triton nevű holdja egyedülálló a Naprendszerben olyan szempontból, hogy bár nagy méretű objektum (óriáshold), a hozzá hasonló nagyobb holdakkal ellentétben retrográd, azaz a megszokottal ellentétes irányban kering bolygója körül. A Neptunuszt közel körpályán, majdnem annak egyenlítői síkjában, 5,9 nap alatt járja körbe, a bolygó forgásával ellentétes irányban.

Hasonlóan retrográd, tehát a Naprendszerben általános keringési és forgási irányával ellentétes útvonalon haladó holdakból számos létezik még, de azok mind apró, befogott kísérők. A náluk jóval nagyobb Tritont is a bolygóközi térből foghatta be a Neptunusz, ám nagy kérdés, hogyan történt ez. Ahhoz ugyanis, hogy egy kóborló égitest valamely planéta holdjává váljon, kell egy "harmadik objektum" is, avagy egyéb külső segítség. Ez egy korábbi feltételezés alapján talán a Neptunusz körüli, a keletkezése után esetleg visszamaradt sűrű anyagkorong lehetett, amelynek súrlódása lassította le az erre tévedő ős-Tritont, és tette a bolygó holdjáva. Ezt a forgatókönyvet azonban maguk az elmélet kidolgozói is valószínűtlennek tartják.

Egy másik teória szerint a bolygóközi térben vándorló ős-Triton egy korábbi neptunuszholddal ütközött. A kataklizma elég energikus volt ahhoz, hogy lelassítsa és bolygó körüli pályára állítsa a Triton ősét, ellenben annyira nem volt heves, hogy szétdarabolja azt - azonban egy ilyen ütközésnek sem nagy a valószínűsége.

Craig Agnor (University of California, Santa Cruz) és Douglas Hamilton (University of Maryland) egy reálisabb forgatókönyvvel állt elő. Elgondolásuk alapján a Triton olyan kettős Kuiper-objektum egyik tagja volt, amelyhez hasonlót ma már viszonylag sokat ismerünk a külső Naprendszerben. A Neptunusz közelében elhaladva a bolygó gravitációs tere szétszakította a párost. Az egyik tag nagy sebességgel kilökődött, míg társa mozgási energiát veszítetett és a Neptunusz kísérőjévé vált. Eredetileg tehát az ős-Triton és párja a Plútó-Charon rendszerre emlékeztetett, és a Plútóhoz hasonlóan talán nekik is voltak további kisebb holdjaik, amelyek a gravitációs zavarok nyomán szétszóródtak. A kataklizmából a Triton jött ki "szerencsésen", amely ezután a Neptunusz kísérője maradt.

Napjainkra egyértelművé vált, hogy számos apró objektum kettős rendszer tagja a Naprendszerben. A kisbolygók esetében legalább 16%, a Kuiper-objektumoknál legalább 11% a páros vagy többszörös rendszerek aránya. Ezek viselkedése pedig jelentősen eltérhet magányos társaikétól, egzotikus jelenségeket eredményezve. A párosok tagjai között érdekes gravitációs, esetleg anyagátadási folyamatok is történhetnek, gyűrű képződhet, szétszakadásuk és becsapódásuk alkalmával pedig kettős krátert eredményeznek.

Kereszturi Ákos