A rákkutatók által régóta hiányolt sejttípust fedezett fel nemrégiben egy nemzetközi kutatócsoport egerek immunrendszerének tanulmányozása során. Az "új" sejt - különleges tulajdonságai révén - laboratóriumok tucatjait készteti versenyfutásra: a cél az emberi "hasonmás" megtalálása, amely talán elvezetheti a tudományt a rák ellen vívott küzdelem egy ígéretesebb állomásához.

A felfedezés az immunrendszer részét képező úgynevezett dendritikus sejtek (DC) egérből származó példányainak tanulmányozása során történt. A dendritikus sejteknek hosszú nyúlványaik, más néven dendritjeik vannak, amelyek segítségével "letapogatják" a környezetüket - a különböző szervek kötőszöveti állományát, illetve megtalálhatóak a bőrben is. Ha kórokozóval találkoznak, a nyirokcsomókba vándorolva ezt "hírül adják" az immunrendszer egyéb képviselőinek is, amelyek majd együttes erővel elpusztítják a betolakodót.

A kutatók által vizsgált dendritikus sejtek egy részének felszíne eltért a megszokottól, megtévesztésig hasonlított viszont egy másik ismert immunsejt-populáció, a természetes ölősejtek (NK-sejtek) felszínére. Az NK-sejtek arra hivatottak, hogy a vírussal, illetve baktériummal fertőzött, vagy a tumorossá fajult sejteket elpusztítsák, s mindeközben olyan molekulákat termeljenek, amelyek riadóztatják a szervezet immunrendszerének egyéb képviselőit, közöttük annak legfontosabb hírvivőit, a dendritikus sejteket is.

E szokatlan felszínű, hibrid-jellegű sejteket alaposabban is megvizsgálva azt találták, hogy a sejtek felszíne mind a dendritikus-, mind pedig az NK-sejtekre jellemző molekulákat tartalmaz, ezen felül bizonyos, mindkét sejttípus által termelt anyagok (interferonok) produkálására is képes. A kutatók így feltételezik, hogy a hibridsejt egyesíti magában a DC-k hírvivő szerepét az NK-sejtek sejtpusztító aktivitásával, ezáltal gyorsítva és eredményesebbé téve az immunválaszt. A tudósok mindezek alapján az IKDC, azaz az Interferon-termelő Ölő Dendritikus Sejt névvel illették az immunrendszer újonnan felfedezett hiányzó láncszemét.

A további kutatások során kiderült, hogy az IKDC-k életük kezdetén úgy viselkednek, mint egy természetes ölősejt. Miután azonban találkoznak egy kórokozóval, hamarosan áttérnek az ölőfunkcióról a DC-kre jellemző hírvivő szerepre. Ez a funkcióbeli átkapcsolás csak egyszer megy végbe, azután a sejt hamarosan elpusztul. Ezt támasztja alá a szervezeten belüli helyzetük nyomon követése is, amihez fluoreszcens festékkel jelölték meg őket. A "gyilkos" IKDC-ket a vérben és a különböző szervekben lehetett kimutatni, ott, ahol a legtöbb esély van a kórokozók felbukkanására. A nyirokcsomókban az eredeti IKDC-knek már csak körülbelül a harmincöt százaléka volt jelen és termelt hírvivő molekulákat, jelezve, hogy megtörtént az átkapcsolás.

A kutatók a hibridsejtek tumorellenes aktivitását is vizsgálták, ugyanis egy ilyen sejt létezését és daganatpusztító szerepét már régóta feltételezik rákkutatók. Ehhez mesterségesen idéztek elő egerekben daganatokat, majd egy embernél már alkalmazott célzott terápiás rákgyógyszerrel és NK-sejt növekedési faktorral (ami serkenti az NK-sejtek érését) kezelték őket. Ezután az állatok egyik részébe IKDC-ket, másik csoportjukba pedig átlagos NK-sejteket injektáltak. Az IKDC-vel injektált egerek esetén a tumorok csökkentek, míg a sima NK-sejtekkel kezelt egerek nem mutattak számottevő javulást. A csökkent tumorokból vett mintákban a kutatóknak sikerült kimutatniuk az IKDC-kre jellemző bizonyos sejtölő fehérjéket.

A fentiek ismeretében a kutatócsoport két újabb célt tűzött ki maga elé: újabb bizonyítékokat keresni a IKDC-k bemutatott funkcióinak alátámasztására, illetve találni egy olyan, jellemző szekvenciarészletet (markert) eme egyedülálló sejttípus genetikai készletében, ami segíthet azonosítani humán megfelelőjét.