2006. május 2-án a NASA meteoritok becsapódásait vizsgáló irodájnak munkatársai és Nick Hollon (Villanova University) egy 25 cm átmérőjű távcsővel figyelték a Holdat. A napokban közzétett felvételeiken látható, amint a Mare Nubium (Felhők Tengere) területén egy 0,4 másodpercig zajló felvillanást sikerült megörökíteniük - amelyet feltehetőleg egy meteorit a Holdba csapódása okozott.

Korábban már több alkalommal, a Leonida és a Perseida meteorrajok maximuma környékén sikerült hasonló becsapódásokat, pontosabban a hozzájuk kapcsolódó felvillanásokat megörökíteni a Hold felszínén. A mostani rövid felfénylés viszonylag halvány, +7 magnitudós volt, szabad szemmel nem is látszott volna. Bill Cooke (NASA's Meteoroid Environment Office) számításai szerint a becsapódás energiája kb. 4 tonna TNT robbanásakor felszabaduló energiával egyezett meg - azaz porig tudott volna rombolni egy lakóházat.

A robbanást kiváltó objektum pontos paramétereit csak nagyon bizonytalanul tudják megbecsülni. Eszerint a becsapódó test akkora lehetett, mint egy focilabda, sebessége pedig mintegy 38 km/másodpercet érhetett el. A becsapódás során egy kb. 14 méter átmérőjű és 3 méter mély új kráter született.

A Földön erre szerencsére nem kerülhetett volna sor, egy ekkora meteorikus test ugyanis még a légkör magasabb tartományaiban elég - igaz rendkívül fényes meteorjelenséget, úgynevezett tűzgömböt produkálva. A mellékelt felvételen hétszeres lassítással követhetjük a jelenséget, egyébként az emberi szem számára gyakorlatilag észrevehetetlenül gyors volna.

Forrás: NASA MSFC, H. McNamara, D. Moser

A becsapódáshoz kapcsolódó felvillanás hétszeres lassítással (NASA MSFC, H. McNamara, D. Moser)

A modern digitális technika révén elképzelhető, hogy a következő években újra kezdődik az úgynevezett holdbéli átmeneti fényjelenségek megfigyelése. Korábban, még az emberes holdutazás előtt indult erre nemzetközi program. Az akkori felhívás nyomán világszerte amatőrcsillagászok figyelték kísérőnket, esetleges becsapódásokhoz vagy egyéb jelenségekhez kapcsolódó változásokra vadászva. Sajnos az általuk ritkán látott tüneményekre ma sincs egyértelmű magyarázat. Jó részük feltehetőleg látszólagos fényjelenség volt, amely a változó megvilágítási viszonyokkal kapcsolatban jelentkezett, de kisebb hányaduk mögött valódi, azonban a most megfigyelttől eltérő változások állhattak.

Jelenleg egy kísérleti stádiumban lévő, automatikus megfigyelés-sorozat zajlik, amely 15 és 50%-os holdfázis között monitorozza alkalmanként kísérőnket, hasonló felvillanásokra vadászva. A kutatócsoportnak a most említett jelenség már a második sikeres megfigyelése, az első becsapódást mindössze 20 órányi észlelés után sikerült elkapniuk. A jelenségek követése fontos, ebből ugyanis meg lehet állapítani, milyen gyakorisággal történnek különböző méretű becsapódások égi kísérőnkön - ebből pedig azt a veszélyt  lehet megbecsülni, amelynek az asztronautákat tesszük ki majd a Hold felszínén.

Kereszturi Ákos