Egy új terv alapján apró, ugráló szondákkal lehetne felderíteni a vörös bolygó veszélyes területeit és felszín alatti üregeit. Az első tesztpéldányokkal 2006 szeptemberében új-mexikói barlangokban végeznek kísérleteket.

A Massachusetts Institute of Technology (MIT) munkatársai olyan Mars-szondák tervein dolgoznak, amelyeket a bolygó legveszélyesebb területein is munkába lehetne állítani. Elvileg egyszerre több száz vagy több ezer alkalmazható belőlük. Helyzetüket a földi GPS-hez hasonló marsi helymeghatározó műholdak adnák meg.

A teniszlabda méretű, folyadékcellás elemek táplálta szondák körülbelül 0,1 kg-osak lennének, azaz mintegy ezer darab nyomna annyit, mint a jelenleg a vörös bolygó felszínén működő Spirit, illetve Opportunity roverek - és nagyságrendekkel olcsóbb lenne az előállítási költségük.

A Steven Dubowsky (MIT) és kollégáinak tervei alapján készülő robotok haladásukat ugyan nem tudnák irányítani, de véletlenszerű szökdelések sorozatával nagy távolságot járhatnának be. Mesterséges izmok segítségével másfél métert tennének meg ugrásonként, és egy-egy robot teljes élettartama alatt mintegy 50 kilométeres távolságot tudna bejárni. A gömb alakú berendezések egyik oldalukon nehezebbek lennének, így általában meghatározott helyzetben jutnának nyugalomba a pattanást követő gurulás végén. Az egyes szondák kicsit eltérő műszerekkel lennének felszerelve, így is növelve az együttes használatuk során nyert eredményeket.

Nagy tömegben alkalmazva őket igen alaposan felderítenék egy-egy vidék általános jellemzőit, és néhány közülük jó eséllyel jutna el a legérdekesebb helyszínekre. További lehetőség rejlik a csapatmunkában: egyszerre több helyről sugároznának adatokat, munkájukat összehangolhatnák, néhány képviselőjük elvesztése pedig nem befolyásolná a program sikerét.

A strapabíró robotokkal olyan egyenetlen vidékek is meglátogathatók lennének, mint például egyes vulkánok lejtői. Utóbbi területeken érdekes célpontok lehetnek az egykori lávafolyások nyomán visszamaradt lávaalagutak - amelyek a felszínhez közeli, de az erős sugárzásoktól védett helyszínükkel potenciális célpontok az egyszerű életformák keresésekor. Egy nagyobb barlangba behatoló több robot esetében a legmélyebben járó üzenetét átjátszóállomásként egymásnak sugározva tudná a felszínre juttatni a marsszondák "csapata".

A NASA jelenleg támogatja a szükséges technológia fejlesztését, és a szakemberek véleménye alapján az apró szerkezetek akár közel 10 év múlva már repülhetnének is a vörös bolygóra. Az első tesztpéldányokkal 2006 szeptemberében új-mexikói barlangokban végeznek kísérleteket.

Forrás: Steven Dubowsky

Fantáziarajz arról, miként jutnának be a robotok a felszín alatti barlangokba. A kép felső része valódi felvétel, a közepétől lefelé pedig egy képzeletbeli metszet látható. A kis piros labdák a minirobotok (Steven Dubowsky)

Kereszturi Ákos