Az Észak-Kaukázus - a hét műholdképe

2006.09.25. 10:17

Az elmúlt másfél évtizedben gyakran került az újságok címoldalaira a Kaukázus északi előtere, Csecsenföld, Dagesztán és Ingusföld. Az ortodox és a muzulmán civilizáció határvidékén a történelem hosszú ideje a háborúkról szól, még akkor is, ha ebből az űrfelvételek szinte semmit nem mutatnak. Azokon ugyanis egy egyedi szépségű és változatos tájat csodálhatunk meg.

A Kaukázus, Európa legmagasabb hegyvidéke - és egyben délkeleti határa Ázsia felé - a Fekete-tengertől a felvétel keleti (jobb) oldalán látható Kaszpi-tengerig húzódik. A szárazföld nagy része Oroszországnak az előbb felsorolt határ menti autonóm köztársaságaihoz, míg a Kaukázus gerincétől délre Grúziához tartozik. A Kaukázus keleti vonulata a kép bal alsó részén havas hegygerincek formájában látható. A hegyvidék legmagasabb csúcsai - így a kép területére eső, 5050 méter magas Kazbek is - az Eurázsiai-hegységrendszer e szakaszán jellemző rétegvulkánok. A Kazbek utolsó, geológiailag datált kitörése mintegy 6000 éve történt, bár történeti források megemlítenek egy i.e. 7-800 körüli kisebb kitörést is. A csúcs tehát geológiai értelemben aktív vulkánnak számít.

Forrás: ELTE

A felvétel nagobb méretben

A hegység gerincétől északra Csecsenföldön kiterjedt, zöld színű erdőket láthatunk, ezektől északra van a vidék fővárosa, a függetlenségi harcokban elhíresült Groznij. Keletebbre, Dagesztán területén csupasz vonulatok mutatják be a hegyvidék előterének gyűrt földtani szerkezetét. Ezt a vidéket is erdős sáv határolja északon, és a Kaszpi-tenger felé eső keleti oldalán is. Északon a halványbarna színű sztyeppvidékeket, illetve a Kaszpi-tengernek a partközelben a hordalék által elszínezett sötétkék vízfelületét részben gomoly- és fátyolfelhők fedik.

Az AQUA műhold MODIS-rendszerének felvételét szeptember 20-án rögzítettük az ELTE budapesti műholdvevő állomásán.

Timár Gábor - Kern Anikó (ELTE)

KAPCSOLÓDÓ CIKK