A Vörös-tenger szaúd-arábiai partvidéke az ELTE budapesti műholdvevő állomása vételkörzetének délnyugati határán fekszik. A távoli táj egzotikus szépségét a tengerpart trópusi jellegű formációi, a korallszigetek és a szomszédságukban húzódó, kietlen sivatag furcsa párosa jellemzi.

A kép nyugati (bal) oldalán a Vörös-tenger vizét láthatjuk. A tengerfelszínt az űrből más okból látjuk kéknek, mint a partról. A parti megfigyelő oldalról nézi a vizet, és az ég visszatükröződő színét látja benne. Felülről nézve a tenger szinte teljesen sötétkék, már-már fekete színű, az űrből pedig azért látszik kéknek, mert a légkör nemcsak alulról, de felülről is kék; ez a szín adódik hozzá a víz sötét alaptónusához. A vízen a mostani kép által mutatott szabályos, párhuzamos sávok nem a természet jelenségei, hanem a műholdas érzékelőrendszer elöregedéséből következő hibák.

A tengerpart lagúnáiban, öbleiben látható türkiz és világoskék árnyalatok a koralltelepeket jelzik. A Vörös-tenger a világ tengerei közül a legmelegebb átlaghőmérsékletű (a nála is melegebb Holt-tenger valójában a tengerekkel kapcsolatban nem álló tó). Ez igen kedvező körülményeket teremt a korall megtelepedéséhez és szaporodásához. A képen látható vidék ugyan jóval délebbre van, de a turisták és könnyűbúvárok által kedvelt egyiptomi, sínai üdülőhelyeken is a vörös-tengeri korallokban gyönyörködhetünk.

Forrás: ELTE

A felvétel nagyobb méretben

A felvétel nagyobb, szárazföldi részét az Arab-sivatag foglalja el; a sötétebb színű területek a kemény kőzet felszíni előfordulását és a kősivatagokat jelzik, a világos színű köztes vidékek a szél által szállított homok zónái. A vidék gyűrt geológiai szerkezete növényzet híján különösen jól látható a műholdas felvételeken.

A TERRA műhold MODIS-rendszerének felvételét szeptember 27-én rögzítettük az ELTE műholdvevő állomásán.

Timár Gábor - Kern Anikó (ELTE)