Emlékezés egy pazar Mars-szondára

Az elmúlt napokban a földi irányítók hiába próbáltak kapcsolatba lépni a Mars Global Surveyor űrszondával. Úgy tűnik, hogy a vörös bolygó kutatását 1997-től új alapokra helyező űreszközt végleg elvesztették. Összeállításunkban felidézzük a legszebb képeket és legfontosabb felfedezéseket is.

Lezárult egy korszak a vörös bolygó kutatásában. Az 1997-ben Mars körüli pályára állt Mars Global Surveyor (MGS) egyike az eddigi legsikeresebb bolygókutató űrszondáknak. Munkájának megkezdése után közel tíz évvel úgy fest, pályafutásának végéhez ért.

Az amerikai űreszköz eredményekben bővelkedő küldetése nem volt problémamentes. Az első gond már a felbocsátás után jelentkezett: megsérült az egyik napelemtáblája, pontosabban az azt mozgató szerkezet. Bár a problémát sikerült orvosolni, az később ismét jelentkezett: a Mars körüli légköri fékezés alatt a gyenge napelemtábla visszahajlott, ami az egész programot veszélyeztette. A légköri fékezést ezért kisebb intenzitással folytatták, amely így egy évvel tovább tartott.

A teljes üzemelést 1999 áprilisában kezdte meg az űreszköz. Az eredeti tervek alapján ez két évig tartott volna, de a látványos sikerek miatt többször is meghosszabbították. Az MGS teljesítménye az elmúlt években a bolygóhoz érkezett újabb keringőegységek, sőt a felszínen dolgozó marsjárók munkája miatt sem halványult el. A hosszú operációs időszak miatt képes volt olyan változásokat kimutatni a felszínen, amelyeket folyamatos megfigyelés hiányában nem vettünk volna észre, de a légkörben is számtalan aktív, dinamikus folyamatot rögzítettek a műszerek.

Most azonban úgy fest, hogy a küldetés a végéhez érkezett - a régi sérülés november 2-án ismét kiújult. Amikor a szonda aznap a bolygó mögül előbukkant, problémát jelzett az egyik napelemtáblánál. A hibát orvosolandó egy földi parancs nyomán elkezdte a napelemeit a megfelelő irányba fordítani. A napelemtáblát mozgató motor azonban rosszul működött, ezért a szonda a tartalék motorra kapcsolt.

Ezután még üzemképes volt egy ideig, majd a Földről nézve ismét belépett a bolygó mögé. Ahogy azonban onnan újból kibukkant, már nem tudtak kapcsolatot teremteni vele. Három nappal később még fogtak egy gyenge jelet, de aztán teljesen elhallgatott. Az utolsó életjelben azt "üzente", hogy földi parancsra vár - ám nem sokkal később ez a jel is elhalt.

Elképzelhető, hogy a napelem elfordítása nem sikerült, és a szonda túl kevés energiát kapott, így biztonsági üzemmódba kapcsolt. Ekkor elsőként akkumulátorait tölti fel, és csak azután küld életjelet magáról, ha a helyzet stabilizálódott - bár a kis nyereségű antennától ekkor is kellett volna már valamilyen adást venni. A beragadt napelemtábla problémáját talán úgy próbálta orvosolni, hogy önmagát egészében elfordította a megfelelő szögben és irányban. Ebben az esetben a beragadt napelem megfelelő besugárzást kaphat, és jól működő párját igazítja az új helyzethez. Ez a pozíció azonban nem kedvez a kommunikációnak, talán részben ezért is veszítették el vele a kapcsolatot.

A probléma igazi okát nem sikerült biztosan megállapítani, de valószínű, hogy az egyik napelemtábla régi sérülése indította el a bajokat. A közelben keringő Mars Reconnaisance Orbiter kamerájával is megpróbálták lefotózni az MGS-t, de eddig nem jártak sikerrel. Elképzelhető, hogy a szonda teljesen nem is szüntette be működését, de az eredeti üzemelésre már nem tud visszaállni, és a földi szakemberek se tudnak segíteni rajta. A helyzet tehát úgy fest, a Mars Global Surveyor tíz évi kemény munka után működésének végéhez érkezett.

A sokat megélt Mars Global Surveyor fantáziarajza bolygó körüli pályán. A kép nagyméretű változatának letöltése (NASA, JPL)

Az MGS 10 év alatt készített 240 ezer képe, sokmillió lézeres magasságmérése, infravörös és mágneses vizsgálatai révén alapvető tudományos eredmények születtek a Mars kutatásában. Néhány ezek közül:

• Kimutatta, hogy főleg az idős déli felföldek területén olyan mágneses nyomok vannak, amelyek egykor a földi óceánközépi hátságokra emlékeztető kőzetburok-tágulással lehetnek kapcsolatosak. Eszerint a földi globális lemeztektonikához hasonló folyamat működhetett kezdetekben a Marson (de a nálunk megfigyelttől kissé eltérő formában).
• A bolygó domborzati viszonyaiban fontos észak-dél eltéréseket fedtek fel a szonda mérései és felvételei. Az északi területeken feltehetőleg egykori óceáni partvonalak nyomait sikerült azonosítani. Kiderült továbbá, hogy az északi mélyföldek aljzata nem sokkal fiatalabb, mint a déli felföldek erősen kráterezett vidéke.
• Infravörös megfigyelési alapján vizes környezetben képződött hematitásványt azonosított számos helyen, ami közrejátszott az Opportunity rover leszállóhelyének kiválasztásában. (Mint arról korábban részletesen beszámoltunk, magyar diákok javaslatait is figyelembe vették a vörös bolygón 2004 elején landoló marsjárók leszállóhelyeinek meghatározása során.)
• Megállapította, hogy a két pólussapka együttes térfogata néhány millió köbméter körüli. Az évszakos pólussapkát alkotó, ősszel és télen kifagyó, elsősorban szén-dioxid jégből álló réteg vastagsága néhány deciméter, méter nagyságrendű.
• Olyan fiatal, sárfolyás jellegű képződményeket talált, amelyek feltehetőleg folyékony vízzel kapcsolatban keletkeztek a közelmúltban.
• Kimutatta, hogy a hósapkák évről évre enyhén zsugorodnak, ami arra utal, hogy jelenleg globális felmelegedés zajlik a bolygón.
• Látványos porördögöket örökített meg, amelyek kulcsszerepet játszanak a felszíni pornak a légkörbe juttatásában.
• Végül egy érdekesség: először fordult elő az űrkutatás történetében, hogy egy másik bolygó körül keringő űreszköz megörökítette társait.

Az MGS az időpontot tekintve "stílusosan" fejezte be pályafutását. Nemrég érkezett meg ugyanis utódja, a Mars Reconnaisance Orbiter, amelynek teljesítőképessége nagyságrendekkel haladja mag az MGS műszerei által elérhető szintet. Mindettől függetlenül eredményeit feltehetőleg még évtizedeken keresztül fogják használni.

Kereszturi Ákos