A hat famatuzsálemet hatalmas méretük és 7-11 tonnás súlyuk miatt három speciális járművel, több órán át szállították a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei településről Ipolytarnócra. A lakott településeken számtalanszor meg is állt a konvoj, mivel meg kellett emelni a villanyvezetékeket, hogy elférjenek alattuk a trélerek.
Duska József, az Ipolytarnóci Ősmaradványok Természetvédelmi Területet működtető Bükki Nemzeti Park igazgatója elmondása szerint a fákat már Ipolytarnócon konzerválják: rendkívül erős víztaszító műgyantabevonattal látják el a törzsek külső részét, a fák üreges közepét pedig szintén műgyantával és belső mechanikai tartószerkezettel erősítik meg. A hat fatörzsből ötöt a szabadban, az ipolytarnóci látogatóközpont bejáratánál helyeztek el vízáteresztő kavicságyon, így a csapadék nem gyűlik össze a fatörzsek körül. A megőrzés és bemutatás szempontjából rendkívül fontos, hogy kiszárítsák a fákat, mire beáll a fagy, hiszen ezek a fatörzsek nyolcmillió éve nem voltak nulla fok alatt - mondta el Duska József. A hatodik, fekvő állapotú famatuzsálemet a fedett látogatóközpontban nézhetik meg az érdeklődők októbertől.
A bükkábrányi felső-miocén kori 16 fa közül négy korábban a miskolci Herman Ottó Múzeumba került. Ezek a leletek is láthatóak lesznek, s emellett tudományos célt is szolgálnak. A levegőben lévő szennyeződések, spórák miatt sterilizálták a felületüket és a maradványokat ugyanolyan közegbe temették, mint amilyenben megtalálták őket. Állapotukat folyamatosan felügyelik addig, amíg a végleges konzerválási eljárást ki nem választják. A speciális módszer kiválasztásához szeptember 10-re nemzetközi konferenciát hirdettek. A megtalált fák közül hat kiszáradt, megsemmisült.
Mint arról korábban részletesen beszámoltunk, a bükkábrányi lignitbányában csaknem két hónapja került elő a világszenzációt jelentő, mocsárciprusokból álló erdőmaradvány 60 méteres mélységből. Az eredeti helyén, álló helyzetben konzerválódott 16 törzset hatméteres homokréteg óvta meg a pusztulástól. A fák eredeti magassága 35-40 méter lehetett. Az ősmaradványok rendkívüli ritkaságnak számítanak, mivel az eredeti faanyag elszenesedés és kovásodás nélkül maradt fönn 8 millió éven át eredeti helyén, eredeti formájában.
[origo]/MTI