"Régészet" Mars körüli pályáról: a Mars Reconnaisance Orbiter (MRO) nevű új amerikai űrszonda újabb pazar felvételén az 1997-ben landolt Mars Pathfinder leszállóegység és környezete látható.

A Mars Pathfinder (MPF, "marsi nyomkereső") 1997. július 4-én landolt a vörös bolygón, fedélzetén a maiak mellett már eltörpülő, körülbelül cipősdoboz méretű Sojourner ("Jövevény") nevű marsjáróval. A küldetés során először tesztelték a légzsákos landolást, illetve a marsjárók autonóm irányítási rendszerének korai változatát. A két űreszköz1997. szeptember 27-ig üzemelt, miközben az apró rover a leszállóegység közelében lévő kőzeteket vizsgálta.

A program során elsőként érkeztek a Földre közvetlen, közeli felvételek a Marson lévő kőzetek felszínéről (ezeket a Sojourner fényképezte, majd az anyaszonda, a Pathfinder továbbította). Az űreszközök a korábbi leszállóegységekénél pontosabb anyagvizsgálati eredményeket értek el, és kiderült, hogy az eltérő méretskálán végzett vizsgálatok más-más felszínformákat és felszínalakító folyamatokat jeleznek. Míg a leszállóhely a magasból az ősi vízáramlás egyértelmű jeleit mutatta (pl. csepp alakú "szigetek" formájában), közelről már kevés nyom utalt az egykori vizes környezetre. Talán a legfontosabb, hogy a küldetés során bebizonyosodott: viszonylag olcsó módszerekkel is lehet hatékonyan vizsgálni a vörös bolygó felszínét (a nagy, milliárd dolláros bolygókutató szondákhoz képest az MPF-program valóban olcsóbb volt a maga kb. 300 millió dolláros költségvetésével).

Azóta közel tíz év telt el, és a mára legendává vált Jövevényt csak egy sci-fi-ben láthatták újra "rajongói". Az elmúlt években számos új szonda érkezett a vörös bolygóhoz, de közülük is kiemelkedik a legutóbbi, a Mars Reconnaisance Orbiter (MRO), mely 2006. december 21-én 285 km magasan haladt el az MPF leszállóhelye felett, és meg is örökítette HiRISE nevű kamerájával. Az é.sz. 19,1° és k.h. 326,8° koordinátán található vidékről készült képen az Ares Valles és a Tiu Valles nevű kiszáradt folyómedrek torkolatvidékén 29 cm-es részletek is megfigyelhetők. A keringő szonda most készített fotójának méretskálán a kráterek dominálnak, az egykori folyás nyomán képződött felszínformák alig mutatkoznak.

Az alábbi képeken nem csak a leszállóhely környékét, de a landolás során felhasznált és levált technikai segédeszközöket is azonosíthatjuk. A bal oldali áttekintő képen lent lévő kráternek a Pathfindertől 3 km-re lévő pereme jól megfigyelhető a felszíni fotókon. A kép centrumától balra a Twin Peaks kettős csúcsa mutatkozik, míg a felső részen lévő világosabb kiemelkedés North Knob néven lett közismert. Dűnék főleg kráterekben vannak, és a nagyobb felbontású képeken a becsapódásoktól kiszórt sziklák is megfigyelhetők.

A jobb oldali felvételen a szonda azonosított darabjainak helyzete látható, alul pedig a landolás során ledobott alkatrészek kinagyított részletei figyelhetők meg. Itt a hővédőpajzs négy darabját négy világos foltként azonosíthatjuk, emellett az ejtőernyő és a szonda aljáról levált védőburkolat is felismerhető. A legérdekesebb természetesen maga a leszállóegység, amelyet MPF felirat jelöl a kép tetején.

Forrás: NASA, JPL, UA

A Mars Pathfinder leszállásának környezete, és a landoláskor levált elemek helyzete (NASA, JPL, UA)

Az alábbi felvétel a szonda közvetlen környezetét mutatja, méghozzá egy szín-magasság ábrázolású, erősen túlnagyított kép formájában. Az itt ábrázolt domborzatot a Pathfinder által készített sztereóképek segítségével rekonstruálták. Középen a leszállóegység látható két rámpájával, amelyeken legurult a rover, valamint az egyik visszahúzott légzsák is megfigyelhető. Emellett a közeli sziklák neveikkel egyetemben is beazonosíthatók.

Forrás: NASA, JPL, UA

A rover és környezete az egyes sziklák nevével, szín-magasság ábrázolású térképen. A kép nagyméretű változatának letöltése (NASA, JPL, UA)

Maga a rover, a Sojourner csak bizonytalanul jelemntkezik a felvételen. Úgy tűnik, hogy az utolsó üzenet közvetítése után (amikor a rover adását a Földre továbbító Pathfinder leszállóegység a működését beszüntette) a Sojourner még közelebb haladt a leszállóegységhez - tehát néhány perccel, vagy akár órákkal is túlélte a leszállóegységet.

Érdemes a Mars Pathfinder alábbi felvételét összevetni a legelső, korábban közölt felvételekkel. Itt a felszíni közelképe látható a két csúcsként megfigyelt Twin Peaks-nek. A jobb oldali magaslat lejtőjén réteges szerkezetek is sejthetők, amelyhez hasonlókat az új MRO felvételeken a környező területen, és a szomszédos kiemelkedéseken lesz érdemes keresni. 

Forrás: NASA JPL

A Mars Pathfinder felszíni fotója a Twin Peaks nevű csúcsokról (NASA, JPL)

Az MRO felvétele egy fontos új témakörre is rámutat: az eddig sikeresen landolt Mars-szondák kutatási területét a magasból megörökítve újabb részletek ismerhetők fel. Az akkor nyert adatok ennek segítségével könnyebben helyezhetők a terület fejlődéstörténetének összefüggéseibe, tehát a szondák egykori adatai működésük után évekkel is új ismereteket nyújthatnak.

Kereszturi Ákos