Nőhet a társadalmi mobilitás az oktatásban?

Vágólapra másolva!
Sok szociológus vizsgálja a kérdést: lehetséges-e a mobilitás fokozása az oktatási rendszerben? Mi a fontosabb a piacképes tudás megszerzéséhez: a tehetség vagy a származás?
Vágólapra másolva!

Az oktatás központi helyet foglal el a társadalmi esélyegyenlőtlenségek vizsgálatában, s a képzési rendszer ma is az egyik legfontosabb mechanizmus, amely emberek életesélyeit befolyásolja.

A probléma kutatásában használt empirikus adatforrások jogos kételyeket vetnek fel: csak nagy óvatossággal lehet következtetéseket levonni belőlük. Róbert Péter tanulmányában megkísérli alternatív hipotézisek tükrében szemlélni az oktatási rendszer és a társadalmi mobilitási folyamatok kapcsolatát, hogy bebizonyítsa: ellenőrzésükhöz további kutatásokra van szükség.

A rendszerváltozás után jelent meg hazánkban a tantervi alternativitás. A különböző pedagógiai irányzatok és tartalmak elméletileg egyenlő eséllyel jelentek meg: ezen a területen is a szabad verseny elve érvényesült. A programok jóváhagyása azonban a helyhatóságok jogköre lett, nem az iskolák szakmai irányításáé. Kérdés, hogy mennyiben tekinthető a hazai oktatási rendszer sztenderdizáltnak, tekintetbe véve, hogy központilag írják elő, mit és hogyan tanítsanak, milyen előképzettséggel kell rendelkezniük az oktatónak, milyen a vizsgák formája és tartalma. Kutatások szerint a sztenderdizáltság mértéke meghatározza a munkába állás lehetőségeit. Ha a tanulók általános, kevésbé specifikus képzést kapnak, egyrészt maguk is nagyobb eséllyel válogathatnak az elhelyezkedésnél különböző területek között, másrészt a munkaadók is szélesebb választékhoz jutnak.

A hazai oktatásstatisztikai adatok szerint Magyarországon a közép- és felsőfokú oktatásban a megfelelő korosztályok kisebb hányada vesz részt, mint az uniós országokban. Indokoltnak tűnik ezért az oktatás bővítése. Ennek elengedhetetlen feltétele az erőforrások bővítése. Szakértők attól is tartottak, hogy a kettős, hat plusz négyes és hat plusz hatos iskolarendszer maga is hozzájárul majd a rendszerváltás óta folyamatosan zajló társadalmi polarizáció megerősítéséhez.

Másfelől a képzés expanziója bizonyos negatív következményekkel járt: egyrészt az érettségi devalválódott, másrészt kimutatható, hogy a szakközépiskolai rendszerben magasabb a fizikai munkás-családokból származó tanulók aránya, míg az értelmiségi családok gyermekei a gimnáziumi érettségit részesítik előnyben. Hasonló tendencia tapasztalható a felsőoktatásban. Eszerint a főiskolákon nagyobb az első generációs hallgatók száma, mint az egyetemeken. Ezekből az adatokból az következnék, hogy az oktatás bővülésétől nem lehet az esélyegyenlőség növelését várni, vagyis a mobilitás szempontjából az expanzió mindössze az üres státuszok elérhetőségét növeli.

Ez azt jelenti, hogy például a felsőoktatásban több lett az elérhető hely, az expanzió mégsem lett egyenletes. Mobilitáskutatások kimutatták, hogy a felsőoktatásba felvehető hallgatók létszámának növekedésével nőtt ugyan az első generációs hallgatók aránya, azonban félő, hogy ennek a mutatónak semmi köze a felsőoktatásba való bejutás esélyéhez. A jelenség magyarázata lehet az is, hogy az oktatás bővülésénél kisebb mértékű volt az adott időszakban éppen tizennyolc éves gyermeket kibocsátó diplomás értelmiségi családok száma, s így vált lehetővé, hogy az üres státuszokat nem értelmiségi családokból érkezők foglalják el. Elképzelhető tehát, hogy a mobilitás növekedésével együtt nem nőtt az esélyegyenlőség.

A problémát tovább bonyolítja, hogy az intézményi átalakulás lemaradt az oktatás bővülésével keletkezett elvárásoktól. Köztudomású, hogy középiskola és középiskola, valamint egyetem és egyetem között is voltak és vannak különbségek. Az ún. "jobb" középiskolákban kimutathatóan felülreprezentáltak voltak a kedvezőbb családi háttérrel induló tanulók, akik aztán logikus módon nagyobb eséllyel kötöttek ki "jobb" felsőoktatási intézményekben, vagy egy-egy intézményen belül a "jobb" szakokon. Szociológiai értelemben tehát az iskolai rendszer nem kiegyenlíti a származás szerinti esélyegyenlőtlenséget, hanem inkább felerősíti azt.

A cikk folytatása a Mindentudás Egyeteme oldalán.