Már a mélytengeri halakat is túlhalászat fenyegeti

2007.02.28. 10:53

A partközeli vizeken a halászat lanyhulásának oka egyrészt a halak számának csökkenése, másrészt a kiterjedt szabályozás. Kézenfekvő megoldás a halászat beljebb tolódása, aminek gazdaságosságához rendelkezésre áll a megfelelő infrastruktúra, ugyanakkor veszélyezteti az ott élő fajokat.

A hal piaci értéke növekvőben van, ami a halkitermelés fokozódásával jár együtt, ez pedig számos fajra nézve közvetlen veszélyt jelent. Csak a közelmúltban kezdtek el több mint 600 méteres mélységben üzemszerűen halászni, méghozzá azért, mert a partközeli vizekben a túlhalászás miatt már nem mindig gazdaságos dolgozni. Ráadásul az emberi tevékenység és egyes természeti jelenségek (például hurrikánok vagy tengeri viharok) következtében a partközeli halak állománya könnyen megcsappan, míg a mélytengerieké általában stabil.

A mélytengeri halászat legnagyobbrészt a tengerben lévő fenékhegyek, kihunyt vulkánok közelében folyik. A halak egy része ugyanis itt gyűlik össze táplálkozni és párzani is, ezért ezeken a helyeken a legkönnyebb kifogni őket. Csakhogy ezek a fajok azért különösen sérülékenyek, mert jellemzően lassan növekednek és szaporodnak. Egyesek csak 40 évesen válnak ivaréretté, és akár 240 évig is élhetnek. A mély vizekbe szinte egyáltalán nem jut fény, a hőmérséklet nagyon alacsony (akár nulla fok körüli is lehet) és kevés a táplálék, ezért lassú a szaporodás.

Míg például a felszíni közelében élő csíkoshasú tonhal (Katsuwonus pelamis) nyáron minden nap ikrát rak, a mélyebb vizeket kedvelő atlanti tükörhal (Hoplostethus atlanticus) csak kétévente teszi ugyanezt. Épp ezért a legveszélyeztetettebb fajok közé tartozik, akár a chilei tengeri sügér (Dissostichus eleginoides) vagy a Csendes-óceán északnyugati térségében élő fekete tőkehal (Gadus virens). A kanadai vizekben található mélytengeri halak közel 40 százaléka veszélyeztetett vagy közel jár ehhez, hiszen egyedszámuk máris drasztikusan csökken. Egyes tőkehalfajoknak akár 90 évbe is telhet, hogy újra stabilizálják populációjukat, ennek ellenére továbbra is halásszák őket.

Forrás: Australian Conservation Foundation

Az atlanti tükörhal (Hoplostethus atlanticus) egyike a veszélybe került fajoknak

Az új technológiáknak köszönhetően az eddig (az állatok számára) biztonságot nyújtó mély vizek is könnyedén elérhetők ma már. A nagyteljesítményű hajók óriási hálókat képesek maguk után húzni akár több száz méteres mélységben is. Az új hűtési módszerek szintén a halászoknak kedveznek: a gyorsfagyasztás lehetővé teszi, hogy akár napokig dolgozzanak az óceánon anélkül, hogy áruikat leadnák. Ráadásul a mélytengeri halászat nagy része nemzetközi vizeken zajlik, ahol ritkább mind a szabályozás, mind az ellenőrzések, ha vannak egyáltalán ilyenek.

KAPCSOLÓDÓ CIKK