Újabb fontos bizonyíték a középfül evolúciójáról

Az összes modern emlős szempontjából kulcsfontosságú jelentőséggel bíró középfül korai evolúciójáról szolgál megdönthetetlen bizonyítékokkal egy a Nature-ben ismertetett új faj.

A 125 millió éves Yanoconodon allini lelőhelyéről, a kínai Hebei tartományban lévő Yan-hegységről kapta a nevét. Az ősmaradványt amerikai és kínai paleontológusok fedezték fel Pekingtől 300 kilométerre, a Yixian-formáció ősmaradványokban rendkívül gazdag rétegeiben.

A Yanoconodon koponyája egyértelműen mutatja, hogy az állat fülszerkezete közbenső lépcsőfokot képvisel a modern emlősök és az emlősök legközelebbi rokonai között.

A fül evolúciója rendkívül fontos az emlősök alapvető adaptációs képességének megértéséhez. Az emlősök hallása különlegesen érzékeny, sokkal kifinomultabb, mint a többi gerincesé. Ezért a paleontológusok és az evolúcióbiológusok már több mint egy évszázada kutatják az emlős fülszerkezet evolúciós eredetére vonatkozó bizonyítékokat.

Az emlősök fejlett hallását a dobhártya számára kialakult csontgyűrű, valamint a specializálódott középfül három csontocskája teszi lehetővé. Ezeket kalapács, üllő és kengyel néven ismerjük.

A középfülcsontok a hüllő rokonok állkapocscsontjaiból fejlődtek ki. A paleontológusok már régóta próbálják megérteni azokat az evolúciós lépéseket, amelyek során ezek a csontok elkülönültek az állkapocstól és a modern emlősök középfülébe vándoroltak. Most fontos bizonyítékhoz jutottak ezen a kettéhasadt kőzetlapon előbukkanó példányon.

A Yanoconodon egy 15 cm hosszú, 30 gramm súlyú állatka volt. Zápfogain három karéj helyezkedett el egy egyenes vonal mentén. Ez a fogtípus arra vall, hogy az állat rovarokkal és férgekkel táplálkozhatott. Hosszú testéhez rövid és szétterpeszkedő végtagok kapcsolódtak, s karmaik ideálisak lehettek mind a beásódó, mind a földfelszíni életmódhoz.

A Yanoconodon allini jól megőrzött fosszíliája

Az állat meglepően nagy számú (26) mellkasi és keresztcsigolyájával rendelkezett. Ezeknek az extra csigolyáknak (a legtöbb ma élő és kihalt szárazföldi emlősnek csak 19-20 hasonló csigolyája van) köszönhette a Yanoconodon a viszonylag rövid és igen primitív végtag- és lábszerkezethez képest megnyúlt testformáját. Az újonnan felfedezett emlős keresztcsigolyájához bordák is kapcsolódtak, ami szintén ritkán fordul elő a mai emlősöknél.

Dulai Alfréd