Mi sem mutatja jobban Kitaibel Pálnak, a kétszázötven éve, 1757. február 3-án született kiváló természettudósunknak a jelentőségét, minthogy emlékére két kiállítás is nyílt a közelmúltban Budapesten. Az egyik, amely főleg a növénytani kutatásait mutatja be, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Botanikai Kertjében, a másik a Természettudományi Múzeumban. Az [origo] Tudomány rovata az előbbi helyszínen, Kitaibel Pál egykori munkahelyén járt.

A nagyváros összes "nyűgét" hirtelen elfeledtető, varázslatos Füvészkert borostyánnal sűrűn beszőtt főépületében, a kiállításnak helyet adó két teremben, Isépy István egyetemi docens, a Kert egykori igazgatója, a kiállítás rendezője kalauzolt végig bennünket. Őt kérdeztük a tudós életéről.

"A magyar tudomány egyik legnagyobb alakjaként emlékezhetünk Kitaibel Pálra, aki a maga korában Európa-hírűvé vált sokoldalú, polihisztor tevékenységével. Mi, a Botanikus Kertben dolgozók, elsősorban a botanikai eredményei miatt tiszteljük, de a kémikusok legalább annyira tisztelik, mint vegyészt, és akkor még nem is beszéltünk az ásványtani tevékenységéről, a földrengéskutatásban vagy az állatvilág kutatásában elért eredményeiről. Rendkívüli sokoldalúsága mindenképpen méltóvá teszi arra, hogy 250 évvel a születése után emlékezzünk rá" - mondta Isépy István.

A világ tele volt felfedeznivalóval

Már a felvilágosodás eszmei áramlatai járták át Európát, amikor Kitaibel Pál az akkori Sopron Vármegyében, Nagymartonon megszületett. Alsóbb fokú iskolái után útja nem Bécsbe, hanem Pest-Budára vezetett. Elsősorban a természettudományok érdekelték, különösen a növénytan, de ekkoriban a botanikát önálló tudományágként még nem oktatták, így, egy kis jogtudományi kitérő után, az Orvosi Karra iratkozott be, ahol "kiváló képességei és magaviselele" miatt már negyedéves korában adjunktusnak nevezték ki. A kémiai kísérletek kedvéért lakásának konyháját laboratóriummá alakította át, és hogy minél inkább a tudománynak szentelhesse életét, az egyetemen előadásokat nem is vállalt.

Fantasztikus munkabírása, kielégíthetetlen kíváncsisága, hihetetlen akaratereje volt, és azonnal hatalmas lelkesedéssel vetette bele magát az egyetemi botanikus kert növényanyagának gyarapításába. A világ akkor még tele volt titkokkal, a Kárpát-medence növénytani, állattani, földtani szempontból temérdek felfedeznivalót kínált, és Kitaibel elhatározta, hogy gondosan megtervezett, rendszeresen végzett és alapos terepkutatások során átvizsgálja az ország teljes területét.

Az adatgyűjtő tudós

Kitaibel tizenöt nagyobb és számos kisebb felfedezőutat tett, és időnként viszontagságos körülmények közepette, mintegy 20 ezer kilométert járt be szekéren, kocsival, lóháton vagy éppen gyalog. Igazi adatgyűjtő tudós volt, figyelmét semmi sem kerülhette el, és mindenről feljegyzést készített, amit látott, ám a hol ceruzával, hol tintával papírra vetett útinaplóinak olvasását az utókor számára erősen megnehezítette azzal, hogy német nyelven, gótbetűkkel írt. Bár elsősorban a növények érdekelték, emellett állattani megfigyeléseket is végzett, kőzeteket, ásványokat gyűjtött, elemezte a talaj összetételét, számba vette a falvak lakosságát az emberek foglalkozását, vallását, korrigálta a pontatlan térképeket és szorgalmasan jegyezte a magyar népi növényneveket.

Forrás: [origo]Kitaibel útinaplóiban egy igen különös távolság-mértékegységre bukkantak. Isépy István elmesélte nekünk ennek történetét. Hallgassa meg Ön is!

A pirosló hunyoron túl

Kitaibel munkája nyomán az egyetem botanikus kertjének növényanyaga, amely kezdetben 800-1000 virágos fajból állt, lassan 6755-re emelkedett, és az élőnövénygyűjtés mellett 13 243 lapból álló herbáriumot is készített (ma ezt a Természettudományi Múzeumban őrzik). Európai hírnevét is szeretett növényeinek köszönhette, hiszen ő volt az első tudományos leírója közel 150 (!), csak a Kárpát-medencében honos növényfajnak. Botanikai eredményeit egy könyvsorozatban kívánta bemutatni, amely végül befejezetlen maradt, három kötete jelent meg. A Magyarország ritka növényeinek leírása és képei (Descriptiones et Icones Plantarum Rariorum Hungariae) címet viselő, 280 csodálatos rézmetszettel illusztrált díszes mű néhány megmaradt példánya ma már megfizethetetlen könyvritkaság.

 

Nézzen képeket a kiállításról képgalériánkban!

 

Forrás: [origo]

Mindezek mellett, a Kárpát-medence bejárása során mintegy 150 ásványi forrásvíz kémiai elemzését végezte el, s tett azok gyógyhatására vonatkozó megállapításokat. Előállította a klórmeszet, ami a fertőtlenítés fontos eszköze lett, technikai eszközöket, sólepárlót, desztilláló készüléket tervezett. Szinte felsorolhatatlanok az érdemei. A napóleoni politika következtében kialakult kontinentális zárlat miatt Európa nélkülözte a nádcukrot, mire Kitaibel kidolgozott egy analitikai eljárást, amivel kinyerhetővé vált a cukor a cukorrépából is. Az 1810. január 14-i móri földrengést tanulmányozva Tomcsányi Ádámmal együtt elkészítették az első magyar földrengés-monográfiát, amely a világ első földrengéstérképét tartalmazta.

Forrás: [origo]Szobor a fák alatt

Kitaibel nem volt el elszigetelt, magányos zseni. 11 ország természettudósaival folytatott rendszeres szakmai levelezést, számos külföldi tudományos társaság választotta tiszteletbeli tagjává. Kutatóútjain gyakran kísérték társak, köztük egy igaz barát, képzett természettudós, Waldstein Ferenc Ádám gróf, aki anyagi támogatója is volt. Felesége megemlékezésében a "legjobb férjneknek" nevezte. Kitaibel Pál 1817. december 13-án halt meg, 61 éves korában. Sírfeliratának sorai - "Gaude Hungaria, quale talem tulisti" (Örvendj Magyarország, hogy ilyen tehetséges Fiad adatott!) - hirdetik nagyságát.

Forrás: [origo]A Füvészkert egyik árnyas sarkában áll Kitaibel mellszobra. Egy szobor, aminek története van. Hallgassa meg Isépy István elbeszélésében!

A Füvészkert kiállításán tudományáganként rendszerezve tárul elénk Kitaibel munkássága: könyvek a legszebb rézmetszeteknél kinyitva, általa megfigyelt állatok, például a güzüegér kitömött példánya, térképek utazásairól, ásványok, kézírásos útinaplói. Bepillantást nyerhetünk Kitaibel kortársainak munkáiba, például a Diószegi Sámuel és Fazekas Mihály által jegyzett Magyar Füvész Könyvbe, herbáriumi lapokba, vagy akár a Kitaibel által 1807-ben kibocsátott, A pesti botanikus kert szabályzatá-ba. A kiállítást a kiváló természetfotós, Seregélyes Tibor felvételei zárják, a Waldsteion-pimpóról, a vetővirágról, a pusztai meténgről, és még jó néhány virágos növényeiről Kitaibel kedvencei közül.

* * *

Mindenkinek ajánljuk, hogy nézze meg a kiállítást, és egyúttal sétáljon egyet az Eötvös Loránd Tudományegyetem tavaszi pompába öltözött Botanikus Kertjében (Budapest, Illés u. 25).
Nyitva tartás: minden nap 9-16 óráig, pénteken csak 12-ig. Az üvegházak hétköznap de. 11-12-ig, délután 14-15 óráig, pénteken zárva, szombaton és vasárnap 10-12-ig, délután 13-15 óráig látogathatók.
A belépőjegy ára: felnőtteknek 500 Ft, diákoknak, nyugdíjasoknak 250 Ft.
A kiállítás június 10-ig tekinthető meg.

Jónás Katalin