Málta olasz testvérei - a hét műholdképe

Málta szigete, miniállama - ezt jól tudjuk - Szicília és Afrika között fekszik a Földközi-tengeren. Stratégiai jelentősége többször bebizonyosodott az elmúlt századokban. Az viszont kevésbé közismert, hogy szomszédságában van néhány kisebb sziget is, amelyek Olaszországhoz tartoznak.

Műholdképünket Szicília szigete és Tunézia tengerpartja határolja. Szicília szomszédságában sok kisebb szigetet találunk, északon a Lipari-, nyugaton az Egadi-szigeteket.

Málta szigetei közül kettő mondható terjedelmesebbnek: a fővárosnak, Valettának is helyet adó nagyobbikat Máltának, a nyugati ikerszigetet Gozónak hívják. A szigeteken az arab uralmat a normannok váltották fel, majd a törökök által Rodoszról elűzött johannita rend kapta meg őket a spanyoloktól 1530-ban. A törökök nagy ostrommal próbálták bevenni, de 1565-ben kudarcot vallottak (és pár évvel későbbi lepantói tengeri vereségük után már nem próbálkozhattak újra). A lovagrendek uralmát a szigetet csellel bevevő Napóleon törte meg, majd az 1814-es párizsi béke az időközben a franciákat kiverő Brit Birodalomhoz csatolta. Függetlenségét 1964-ben nyerte el, és hazánkkal együtt 2004-ben csatlakozott az Európai Unióhoz.

Kevésbé híres a Máltától nyugatra és északnyugatra, tehát inkább Afrikához, mint Szicíliához közelebb található három kisebb olasz sziget. Ennek az az oka, hogy kisebbek lévén, a kevesebb hulló csapadék csak maroknyi embert volt képes önellátó módon eltartani, így Máltához hasonló erődök itt nem létesülhettek. Linosa szigete különösen pici, a déli Lampedusa ma egy kisvárosnak, egy repülőtérnek és légibázisnak ad otthont. Pantelleria a legnagyobb közülük: egy óriási, tenger alatti vulkáni kaldera víz fölé emelkedő csúcsa, amelyhez azért történelmi esemény is kapcsolódik. A második világháborúban, 1943-ban, Afrika szövetséges megszállását követően, de a szicíliai partraszállás előtt az angol-amerikai csapatok itt is partraszálltak, elfoglalva az akkori hadijelentések szerinti olasz Máltát.

Az Aqua műhold MODIS-rendszerének felvételét május 14-én rögzítettük az ELTE műholdvevő állomásán. A világosabb területeken a Nap becsillanását látjuk. A Nap fénye persze nem pontosan a műholdról csillogónak látszó képpontok tükröződési irányából érkezik, ezért a világos felszín azt mutatja, hol vannak hullámok. A hullámzó vízen ugyanis mindig van olyan irányú vízfelszín, amely a napfényt a műholdra tükrözi, míg a nyugodt, csendes tengeren ilyen nem lévén, az sötétebb marad. Érdemes megfigyelni a szigetek egyik oldalán kialakuló sötétebb szélárnyékos zónákat, amelyek a helyi szélirányról is tájékoztatnak.

Timár Gábor - Kern Anikó (ELTE)