Egy új technológiával minden korábbinál részletesebben sikerül feltérképezni a születő csillagok környezetét az Orion-ködben.

Az elmúlt évek alatt egy nemzetközi csillagászcsoport olyan technológiát fejlesztett ki, amely a csillagközi anyag sugárzását egyszerre több hullámhosszon képes detektálni, és ebből annak sok jellemzőjét rekonstruálni. A rendszer alapja a 15 méter átmérőjű James Clerk Maxwell teleszkóp, amely a szubmilliméteres tartományban, a rádió és a látható hullámhosszak között végzi a megfigyeléseit a Hawaii-szigeteken lévő Mauna Kea vulkánról.

A legfontosabb fejlesztést a HARP és az ACSIS nevű, együttesen üzemelő detektor és spektrométer képezi. Előnyük, hogy egyszerre több ezer hullámhosszon rögzítenek adatokat a célterületről, ahol minden hullámhosszon képpontonként külön-külön megörökítik az adott sugárzás eloszlását. A HARP és az ACSIS együttesen elsősorban a csillagközi molekulák gyenge emisszióját vizsgálja.

Az égbolton látszólag megfigyelhető két irány mellett harmadik "dimenzióként" a sugárzás frekvenciája tanulmányozható. Az így nyert információk összevetésével a sugárzó anyag összetevői, sűrűsége és mozgása is megbecsülhető. A berendezés tehát minden más műszernél lényegesen több információt ad: egyszerre vizsgálható a segítségével a különböző kémiai összetevők helyzete és mozgása - ami kulcs a kiterjedt és átlátszatlan felhőkben zajló folyamatok megértéséhez.

A módszer segítségével elsősorban a viszonylag hideg csillagközi felhők jellemzői térképezhetők, amelyekben napjainkban is születnek égitestek. Eddig részletesen az Orion-ködben zajló csillagkeletkezést tanulmányozták vele, a fő cél a térségben zajló gázáramlás és az anyag összetételének megállapítása volt.

Forrás: JCMTBalra a rögzítet adatok grafikus megjelenítése látható: az egymás mögött sorakozó, különböző színnel jelzett rétegek eltérő hullámhosszakon rögzített képeket jelentenek, amelyek mindegyike az adott hullámhosszon mutatja a gáz térbeli eloszlását.

Az Orion-köd esetében a szén-monoxid-molekulák eloszlásának vizsgálata révén 200 km/s sebességet meghaladó gázáramlást is sikerült kimutatni. Több olyan, néhányszor 10 fényév átmérőjű kisebb, sűrű felhő is mutatkozott a térségben, amelyek több száz, közel egyszerre keletkező csillagot tartalmaznak.

A gáz helyzetének, összetételének és mozgásának feltérképezése első alkalommal ad lehetőséget annak rekonstruálásra, hogy egy aktív csillagkeletkezési régió mely részein, milyen forrásokból származnak az eltérő anyagok, és miként fejlődik az egész rendszer. A műszeregyüttes jelenleg egyedülálló a Földön, képességei minden korábbiét meghaladják, amelyekkel a molekulafelhők jellemzőit eddig tanulmányozták.

Forrás: JCMT

Balra az UKIRT infravörös teleszkóppal készült felvétel látható az Orion-köd egy részéről, jobbra pedig a HARP és az ACSIS rendszer adatainak alapján a gáz eloszlása figyelhető meg (JCMT)

Kereszturi Ákos