Mit tegyünk a sütőolajjal és a háztartási vegyszerekkel?

Háztartásunkban nap nap után használunk a környezetre ártalmas és nemritkán veszélyes hulladéknak számító anyagokat. Mégis keveset tudunk arról, hogy mitévők legyünk a hulladékká vált sütőolajjal, festékekkel, hígítókkal. Ezért biztos és kényelmes megoldás híján sokan a lefolyóba öntik vagy az egyszerűbb háztartási szemét közé dobják ezeket az anyagokat, nem számolva tettük következményével. Szelektív hulladékgyűjtésről szóló cikkünk harmadik részében ezen "vegyszerek" begyűjtésével és újrahasznosításával foglalkozunk.

Használt sütőolaj

A sütőolajat az étel elkészítése után az emberek többsége a lefolyóba önti. Ennek következtében elzsírosodik a lefolyóvezeték és a csatorna. Az így lerakódó zsír odacsalogatja a csótányokat és más kellemetlen rovarokat, amelyek kiválóan eléldegélnek a rendszeres utánpótlást biztosító zsíros csövekben. Ha a lerakódások elértek egy bizonyos térfogatot, a lefolyó eldugul, a csatorna kiönthet. Az olaj ezenkívül a talajba jutva elzárja a növények víz-, illetve ásványianyag-felvételét a gyökereken keresztül.

A használt sütőolaj kezelése és tárolása sokáig megoldatlan volt. Ma már azonban lehetőség van a szűrés és ártalmatlanítás utáni ipari felhasználásra. Külön gyűjtésük egyszerűen megoldható a háztartásokban jól záródó üveg vagy műanyag edények segítségével. A nehézséget az okozza, hogy az összegyűjtött olajat vagy a hulladékudvarokban, vagy egyes benzinkutaknál (amelyek önként vállalják annak begyűjtését), vagy lakossági veszélyeshulladék-gyűjtési akciókon adhatjuk le. (Ilyen eseményeket az önkormányzatok félévenként, évenként szoktak szervezni - érdemes náluk érdeklődni a következő akció időpontjáról.) Ártalmatlanítás során a használt sütőolajat megszűrik, ülepítik, majd lefölözik. Az üledék alkotja a veszélyes hulladékrészt. A szűrt olaj egy része állati takarmányozásra kerül, a többit aszfaltba keverik, esetleg a vegyiparban használják fel például szappan vagy légyfogó gyártásához.

Háztartásban keletkező veszélyes hulladékok

A növényvédő-, a rovarirtó-, a gombaölő- és a gyomirtószerek erős mérgek, melyek csomagolóanyaga is veszélyes hulladéknak számít. Mint ahogy a festékek, a hígítók, illetve mindennapos háztartási tisztítószereink, a hypo, a vízkőoldó vagy a sósav doboza/flakonja is. A felsorolt szerek vízben általában jól oldódnak, így különösen veszélyesek a folyók és tavak élővilágára.

Ezeket a hulladékokat jelenleg a hulladékgyűjtő udvarokban veszik csak át. Az országban működő hulladékudvarok listájáért a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Hulladékmegelőzési és Kezelési Osztályához fordultunk. Ám ők, legnagyobb meglepetésünkre, nem rendelkeznek ilyennel, mondván: ez önkormányzati hatáskör, így csupán az adott önkormányzat tudja megmondani, hogy van-e a hozzá tartozó település(ek)en a veszélyes hulladékok befogadására alkalmas udvar. A fővárosban jelenleg 14 működik, ezek listája megtalálható a Fővárosi Közterület-fenntartó Zrt. honlapján.

Pedig érdemes lenne az otthonunkban használatos vegyszerek begyűjtésére nagyobb gondot fordítani, hiszen nagy részük ártalmatlanítható. A háztartási tisztítószerek és flakonjaik ártalmatlanítása leginkább égetéssel történik, aminek során különleges előírásokat kell betartani, ezért ezt kizárólag az erre a célra épült veszélyeshulladék-égetőkben szabad végezni. A fokozottan tűz- és robbanásveszélyes festékek, lakkok, hígítók malterporral, fűrészporral, esetleg homokkal megköthetők, majd elkülönítetten tárolhatóak. A megmaradt oldószerek, fagyálló folyadékok oldószer-regeneráló berendezésekben egy egyszerű és magas hatásfokkal működő lepárlási folyamat segítségével újrafelhasználhatóvá alakíthatók.

Azok a veszélyes hulladékok, amelyek ártalmatlanítása nem megoldható vagy éppen nem gazdaságos, szigorúan szabályozott és ellenőrzött depókban kerülnek lerakásra.

Bánsági Éva