Veszélyes kémiai anyagok regisztrációja - hatályba lépett a REACH

2007. június 1-jén életbe lépett az Európai Unió vegyi anyagokra vonatkozó egységes bejegyzési, értékelési és engedélyeztetési rendszere, azaz a REACH (Registration, Evaluation and Authorisation of Chemicals). A törvénykezés célja az emberi egészség és a környezet fokozott védelme a káros kémiai anyagokkal szemben. Sajnos a rendszerbe egyelőre még nem tartozik bele minden környezetkárosító anyag, így azoknak a vegyületek a legnagyobb része sem, melyeket nap mint nap lélegzünk be beltéri környezetünkben.

A REACH figyelembe veszi az európai vegyipar versenyképességének megőrzését, ezért a szabályozás az EU-ba behozott vagy ott előállított, 1 tonnát meghaladó vegyianyag-mennyiségre vonatkozik csupán. Ezen felül az adott tagállam helyett a gyártó vagy importáló vállalat felelőssége információt szolgáltatni az adott anyagról, és igazolni annak biztonságos felhasználhatóságát. Az adatszolgáltatást a Helsinkiben létrehozott, 2008. június 1-től működő Vegyi Anyagokkal Foglalkozó Európai Ügynökség (European Chemicals Agency) fogja felügyelni.

Jelenleg az Európai Unió országaiban a REACH hatálya alá közel 30 000 vegyület esik, melyek regisztrációja előre meghatározott ütemezés alapján a következő 11 évben esedékes. Ebből a 30 000 vegyületből napjainkban 900-ra tehető a kiemelten veszélyes anyagok száma, és valószínűsíthető, hogy a REACH által összegyűjtött adatok alapján további 600 vegyület esik majd hasonló elbírálás alá. Az új törvénykezés alapján tehát közel 1500 kiemelten veszélyes vegyület lesz engedélyköteles. Ezek az alábbi négy csoportba sorolhatók:

• Rákkeltő, magzatkárosító (mutagén), a szaporodásra mérgező anyagok
• Élő szervezetben felhalmozódó, mérgező, nehezen lebomló anyagok
• Élő szervezetben jelentősen felhalmozódó és igen nehezen lebomló anyagok
• Olyan anyagok, amelyekről tudományos adatok alapján valószínűsíthető, hogy káros hatással vannak az emberi egészségre és környezetre. Ilyenek például azok az anyagok, amelyek megzavarják a szervezet hormonális egyensúlyát.

Az engedélyezési rendszer biztosítja a fenti csoportokba tartozó anyagok fokozatos helyettesítését vagy lecserélését minden olyan esetben, ahol alkalmazásuk kockázatot jelentene az emberi egészségre és a környezetre. Természetesen előfordulnak olyan alkalmazások is, ahol az emberi vagy környezeti kockázat igen behatárolt és megfelelően ellenőrizhető. Más esetekben az ilyen anyagok használata olyan gazdasági-társadalmi előnyökkel járhat, amelyek felülírhatják az alkalmazási kockázatot. Ezekben az esetekben azonban gondoskodni kell a megfelelő munkavédelmi felszerelésekről.

Felbukkanó vegyületek

Szakértők szerint ha a REACH maradéktalanul és terv szerint megvalósul 2018-ra, ez a szabályozás akkor is csak egy kis részét képezi a teljes kémiai kockázatnak. A REACH az ipari gyártásban szereplő tiszta végtermékeket katalogizálja. De mi a helyzet sok más, a környezetbe kikerülő és ott többféle bomlástermékre széteső ismeretlen szerkezetű és hatású vegyülettel? Melyek ezek a vegyületek, és milyen mennyiségben vannak jelen? Milyen veszélyt jelentenek a növény- és állatvilágra, az emberi egészségre és társadalomra? Sajnos az esetek többségében a szakemberek sem ismerik a pontos választ. Ennek hiányában környezetünk azon kémiai anyagait, amelyekről nincs elegendő információ, felbukkanó vegyületeknek (emerging substances) nevezik.

A hiányosságok kiküszöbölésére az Európai Unió hároméves kutatási programot indított a "felbukkanó vegyületek" témakörében. Az úgynevezett NORMAN-program célja ezen felbukkanó, eddig ismeretlen és nem mért vegyületek aznosítása és analízise. A program hálózatba tömöríti a vezető és döntéshozatali hatáskörrel rendelkező 17 európai intézetet, valamint azokat a szakembereket, akik eddig egyénileg dolgoztak ebben a tárgykörben. A program résztvevői azonosítják a toxikus, gyakran és nagy mennyiségben előforduló felbukkanó vegyi anyagokat, és előkészítik ezek törvényi szabályozását. A program egyik végső célkitűzése, hogy a szakintézetekből létrehozott hálózat a projekt hivatalos lezárása után (2008) is változatlan hatékonysággal működjön tovább.

A feladat megoldásának gyakorlati eszköze három adatbázis létrehozása. Az első összegyűjti a vezető európai szervezetek és kutatási programok adatait, így megkönnyíti a hatékony együttműködést, és elejét veszi egyes kutatások uniós szinten történő megismétlésének, vagyis az átfedéseknek. A második adatbázis a felbukkanó szennyező anyagok listáját tartalmazza, kibővítve azt az egyes vegyületek toxikológiai tulajdonságaival. Az adatbázis segítséget nyújt annak elbírálásában, hogy az adott vegyület egy behatárolt helyszínhez köthető, vagy európai, esetleg globális elterjedésű és fontosságú. Amennyiben egy vegyület mindenütt megtalálható lényeges mennyiségben, és mindemellett toxikus is, úgy azt a legközelebbi EU környezetvédelmi törvény felülbírálatakor beterjesztik. A harmadik adatbázis az ismeretlen szennyezők adatait gyűjti össze. Az ún. tömegspektrometriai analitikai módszer lehetőséget nyújt "ujjlenyomat" kimérésére bármely környezeti minta összetevője esetén. Ez alapján egy adott minta a több százezres "ujjlenyomat-könyvtárak" segítségével azonosítható lesz. Természetesen egy új vegyület beazonosítása ezzel a módszerrel nem lehetséges, de így fény derül létezésére, és amennyiben ez az ismeretlen anyag több országban és különböző környezeti mintákban (levegő, víz, talaj) is előfordul, akkor kutatási projekt indul azonosítására.

A program honlapjára folyamatosan töltik fel ezeket az adatbázisokat, amelyek bárki számára ingyenesen elérhetőek. Például, ha valaki szeretné megtudni, hogy mennyi a sarkvidéki jégtakarók műanyaglágyító koncentrációja, hogy egy folyóban milyen mennyiségben található meg a kokain bomlásterméke, vagy hogy milyen hatással van az élővízi állatvilágra a fogamzásgátló tablettákból származó ösztrogén - mindezekről tájékozódhat az adatbázisokban.

Kábítószerek bomlástermékei a vizekben

A Norman-program célkitűzéseit jól kiegészítik azok, a programtól egyébként függetlenül folyó kutatások, melyek a természetes vizekbe kerülő, humán eredetű szennyezéseket vizsgálják. Az így nyert információknak az elemzése nem csak a környezeti hatás vizsgálatát teszi lehetővé, hanem képet adhat egy adott társadalom életmódjáról is.

A közelmúltban Olaszországban Roberto Fanelli és munkatársai (a Mario Negri Farmakológiai Kutatóintézet és Insubriai Egyetem szakemberei) ezt a módszert alkalmazták például a kábítószer-használat feltérképezésére. Felhasználva azt az elvet, hogy a bevitt kábítószer egy része elhagyja majd a szervezetet, a kokain vizeletben lévő fő bomlástermékének, a benzoilecgoninnak (BE) a mennyiségét mérték a Po-folyóban és négy olasz város kommunális szennyvizében. Az elemzések kimutatták, hogy a Po-folyó naponta 4 kg kokaint szállít, ami 40 ezer adagnak felel meg. Feltételezve, hogy 5 millió ember járul hozzá a szennyvízhez, 7 adag elfogyasztott kokain esik 1000 emberre naponta. Ha csak a fiatal felnőtteket mint fő kábítószer-élvezőket, veszi figyelembe a számítás, akkor a napi kokain adag 27-re emelkedik 1000 főre vetítve.

A szennyvíztelepeken mért adatok nagyon hasonlóak voltak a Po-folyón tapasztaltakhoz. Ám a hivatalos adatok (kérdezéses felmérés) alapján csupán 15 000 személy vallotta, hogy kokaint használ havonta egyszer, tehát az eltérés közel két nagyságrendnyi.