noname

2007.06.15. 7:58

Két pszichológiailag különösen kitüntetett hely van az életünkben: az otthon és a munkahely. Milyen territoriális, részben még biológiailag kódolt viselkedésformákkal próbáljuk bennük megteremteni az otthonosság érzését? Mi a helyzet a rossz otthonokkal vagy például a kollégiumokkal? Dúll Andreát, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Környezetpszichológiai Műhelyének vezetőjét kérdeztük.

A territoriális viselkedés eredetileg etológiai fogalom. Vannak állatok, amelyek territoriálisak, és vannak, amelyek nem. Például a kutyák vagy bizonyos értelemben a macskák is ilyenek: különböző szagokkal és egyéb jelzésekkel körbejelölik a fennhatóságuk alá tartozó területet, és ezek a jelzések a többi állat számára is egyértelműek. "Azt, hogy az ember is erősen territoriális lény, éppen a környezetpszichológiai kutatások tárták fel, és ennek a térhasználatban temérdek jelét láthatjuk. Sok jelzés van, amivel a territóriumainkat körülhatároljuk, és nagyon izgalmas tény az, hogy ezek egy része még mindig tisztán biológiai természetű" - mondja Dúll Andrea.

Ennek megértéséhez néhány hétköznapi példát is említett a kutató. "Meg lehet figyelni, hogy amikor az ember nyáron olyan helyre ül le a metróban, ahonnan éppen előtte állt fel az előző utas, egy darabig izeg-mozog. Egzakt mérések bizonyítják, hogy ilyenkor a másik ember testhőmérséklete még "ott van", és ez diszkomfort érzéseket kelt bennünk, mert úgy érezzünk, hogy az még az ő helye. Egy másik példa, amikor egy étteremben leülve az ember azonnal elkezd rendezkedni: megfogja a szalvétát és kiteríti, arrébb teszi a poharat, matat az evőeszközökkel. Mindezeknek az öntudatlan tevékenységeknek az a funkciója, hogy a szaganyagainkat és a testhőmérsékletünket elhelyezze a térben."

Az otthon: az elsődleges territórium

Azt, hogy a használt tereink közül melyet tekintjük elsődlegesnek, másodlagosnak vagy sokadlagosnak, alapvetően pszichológiai úton dől el. Azokat a territóriumokat, amelyeknek a perszonalizációja, vagyis személyre szabása szinte kizárólag rajtunk múlik, elsődlegesnek tekintjük, és minden kétséget kizáróan ilyen az otthon.

Az otthonteremtésben óriási szerepe van a hétköznapi rutinoknak, mint amilyen például a mosás, főzés, takarítás. A Dúll Andrea vezette kutatócsoport otthoni rutinfeladatok videofelvételeinek elemzésével kimutatta, hogy bár az emberek élményszinten nem tartják ezeket a tevékenységeket kellemesnek, funkcionálisan mégis nagy szerepük van az otthonosság, otthonlét érzésének a megteremtésében.

A pszichológiai értelemben vett otthonossághoz nem feltétlenül társul pozitív jelentés. Számos olyan otthon van, ahol valami rossz történik, az embert atrocitás éri, de még az ilyen otthon is képes kiszolgálni az ember territoriális viselkedési igényét. A "rossz" otthonok környezetpszichológiájáról hallgassa meg a kutató véleményét!

Számos diáknak hosszú évekig jelentenek speciális otthont a kollégiumok. A Környezetpszichológiai Műhely az otthonokról elvégzett vizsgálatok tükrében azt is feltérképezte, kialakulhat-e itt az otthonosság érzése. Hallgassa meg a környezetpszichológust arról, hogy mikor válhat börtönné egy ilyen lakótér!


A munkahely mint elsődleges territórium

"Mi a kutatásainkban azt találtuk, hogy a munkahelyek, különösen az irodák elsődleges territóriumként tudnak működni" - mondja a kutató. Huzamosabb ideig tartó térhasználat kötődik hozzá, változatos tevékenységet végzünk benne, és a térhasználat során - ugyanúgy, mint otthon - kifejlődnek a kulcsfontosságúnak tekinthető rutinok, ciklusok. A tárgyi díszítés, a családtagok fényképének az elhelyezése, vagy a tény, hogy a munkát adott esetben hazavisszük, mind hozzájárul a határok pszichológiai elmosódásához. Minél inkább jelen van a perszonalizáció lehetősége, annál inkább érvényesülhet a munkahely elsődleges territóriumként.

Egyébként mást jelenthet az otthon térhasználata a férfiak és a nők számára. "A nők fejében az otthon elsősorban egy megtartó, érzelmileg színezett, szociális képződmény, amelyben a gyerekekkel, a férjjel vagy a társsal, azaz a családdal való viszony reprezentálódik. Ezzel szemben a férfiak fejében az otthon egy olyan társas helyet jelző, presztízsértékű territórium, amellyel egyrészt befelé, a családja felé, másrészt kifelé, a külvilág felé tudja kommunikálni a társadalmi fontosságát. Nem véletlen, hogy az otthonok belső terének fenntartása, karbantartása elsősorban a nők dolga, míg a férfiak inkább a lakóterek külső szféráját kezelik. Munkahelyek vonatkozásában éppen most, a legutóbbi kutatásunkban kaptuk vissza azt az eredményt, hogy a nőknek és a férfiaknak ez az eltérő viselkedési módja a munkahelyek vonatkozásában is megjelenik" - mondja a kutató.

Forrás: [origo]Környezetpszichológia

Hosszú ideig tartotta magát az a nézet, miszerint az emberben lejátszódó összetett belső feldolgozó folyamatokhoz képest a környezet másodlagos szerepet játszik, a környezeti hatások egyszerűek, könnyen kiismerhetők. Ám mára ez a tézis megdőlni látszik, az Amerikai Egyesült Államokból kiinduló környezetpszichológiai vizsgálódások mostanra már a pszichológia főáramlataiba kerültek. Magyarországon 1995-ben kezdődtek a kutatások, majd Dúll Andrea vezetésével megalakult a Környezetpszichológiai Műhely. Tevékenységük eredményeként a környezetpszichológia az egyetemi graduális és posztgraduális oktatás részévé vált.


Hogy mi is pontosan a környezetpszichológia, arról hallgassa meg Dúll Andrea magyarázatát!