Barlangok nyomában a Marson - a hét asztrofotója

2007.09.07. 9:44

A Marson korábban felfedezett, barlangszerű nyílásoknak tekintett sötét alakzatokról kiderült, hogy valóban mélyedések, de feltehetőleg nem hosszú lávaalagutak, hanem kisebb üregek beomlásával keletkeztek.

Mint arról korábban beszámoltunk, a Mars Ascraeus Mons nevű vulkánjának oldalán több olyan kerekded, sötét foltot azonosítottak, amelyek megjelenése eltér a szintén kerek kráterekétől. A kérdéses objektumok a Mars Global Surveyor-szonda (MGS) fotóin teljesen feketének látszottak, az aljukra nem világított be a Nap. Emellett a Mars Odyssey-szonda infravörös mérései alapján nappal a környezetüknél hidegebb, éjszaka annál melegebb képződménynek mutatkoztak.

A fenti és egyéb megfigyeléseket összevetve arra következtettek a szakemberek, hogy ezek nem becsapódásos kráterek, hanem igen mély üregek lehetnek. Mivel egy vulkán lejtőjén találhatók, felmerült a lehetőség, hogy lávabarlangok beomlott nyílásait sikerült megörökíteni. A feltételezés nagy izgalmat váltott ki a szakemberek között: már régóta keresik a marsi barlangokat, mivel azok az esetlegesen létező élet számára kedvező menedéket biztosíthatnak a felszín szigorú viszonyai elől.

Új, részletesebb felvételek

A Mars Reconnaisance Orbiter-szonda (MRO) felvételei további részleteket mutattak meg a mélyedésekből. A kb. 25 cm felbontású fotókon jól megfigyelhető a kerek mélyedések éles pereme, és az is sejthető, hogy a beszakadt fedél igen vékony lehet. Az egyik mélyedésnél sikerült megörökíteni a belső falat is, amely igen meredeknek látszik. A jelek alapján ez a nyílás leginkább egy közel függőleges falú gödörre, egy aknára emlékeztet - amelynél a megvilágított belső fal a nyílásnál nagyobb üreg létére utal. A felvételek további elemzésével némely mélyedés fenekét is sikerült megpillantani, a falakról szórt gyenge napfény révén - igaz itt a gyenge megvilágítás miatt rossz minőségűek a felvételek.

Hasonló képződmények a földi vulkánokon is előfordulnak, amelyeket gödörkrátereknek neveznek. Ezek általában nem kapcsolódnak más felszín alatti barlangokhoz, hanem zárt üregek beomlásai. Részben ott alakulnak ki, ahol a lefelé áramló láva átmenetileg felhalmozódott, kerekded medencére emlékeztető területet alakított ki, majd miután az anyag a mélyedésből kifolyt, a vékony fedőréteg beomlott a területen.

Menedék az életnek

A barlangok, illetve egyéb felszín alatti üregek több szempontból fontosak a Marson. Egyrészt az általunk ismert élőlények számára kevésbé zord körülményeket biztosítanak, mint például a bolygó felszíne. Az üregekben a felszíni változások csak korlátozott mértékben jelentkeznek, nappal nem melegednek fel annyira, mint a felszín, de éjjel sem hűlnek le túlságosan. Belső hőmérsékletük a helyi éves középhőmérsékletkez közeli, bár ez nem feltétlenül kedvező a Marson, mivel jócskán nulla Celsius-fok alatt van. Védettek viszont az erős felszíni ultraibolya sugárzástól. Egy kevés fény azért lejuthat beléjük, ami akár a fotoszintézishez is elegendő lehet.

Azonban nem csak az élet lehetősége szempontjából lehetnek fontosak az ilyen felszín alatti üregek. A beeső napsugárzás változásaival kapcsolatban létrejövő éghajlati kilengések a felszínt erősebben befolyásolják, mint a felszín alatti térséget. Ezért melegebb felszíni viszonyok esetén is hűvösen maradó barlangokban megfagyhat a felszínről odakerült víz és vízpára. Így akár a múlt klimatikus változásainak a nyomait is őrizhetik az ilyen barlangok, például különböző anyagokkal szennyezett, egymásra rakódott jégrétegek formájában.

Forrás: NASA, JPL, UA

Két sötét mélyedés az MRO-szonda HiRISE kamerájának felvételén (NASA, JPL, UA)

Forrás: NASA, JPL, UA

Ezen a két képpáron a korábbi fotón látható két mélyedés kinagyított részletei figyelhetők meg. Balra az eredeti képből kivágott rész látható, míg jobbra ennek képfeldolgozott változata, amelyen a szórt napfényben a sötét aljzat is megfigylelhető. A cikk elején, jobbra fent bemutatott képpel ellentétben itt az üreg lefelé inkább szűkül. A falban sok kődarab látható, és a mélyedés alján felhalmozódott homok nyoma is sejthető. A kép nagyméretű változatának letöltése (NASA, JPL, UA)

Az Arsia Mons lejtőin nemrég felfedezett barlangok a jég megőrzésére nem ideálisak, ezek ugyanis viszonylag magasan vannak, és az ott uralkodó kis légnyomás erősen kiszárítja őket. Azonban ha kisebb magasságban is akadnak barlangok, azok kedvező esetekben geológiai időskálákon is megőrizhetik a jeget magukban.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK