Első alkalommal sikerült megfigyelni, amint a Napból kiáramló koronakitörés részecskefelhője eltorzította és leszakította egy üstökös csóváját.

Az üstökösök csóváját ritka por- és gázanyag alkotja, amely a néhány kilométer átmérőjű fagyott üstökösmagból származik. A klasszikus, ún. piszkos hógolyó-modell szerint a mag a Naphoz közel az erős besugárzástól intenzíven szublimálni kezd. A kirepülő gáz és por kiterjedt légkört alkot körülötte, ezt nevezik az üstökös fejének vagy kómájának.

A gáz a Nap ultraibolya sugárzásától ionizálódik, és kölcsönhatásba lép a csillagunkból kiáramló töltött részecskék, a napszél által szállított mágneses térrel. Emiatt anyaga lemarad a kómától és létrehozza a hosszú ioncsóvát. A napszél és a benne lévő mágneses tér nem homogén szerkezetű, hanem ellentétes polaritású szektorok váltakoznak benne. Amikor egy üstökös áthalad egy ilyen szektorhatáron, az ioncsóvában lévő részecskék közötti erővonalak átrendeződnek, szakkifejezéssel átcsatolódnak. Ettől a csóvát átfonó erővonalak leszakadnak a kómától, a csóva pedig leválik az üstökös fejétől - ez a csóvaleszakadás jelensége.

Hasonlóan erős változások várhatók egy üstökös csóvájában akkor is, amikor a bolygóközi teret folyamatosan kitöltő napszél anyagán túl egy koronakitörés részecskefelhője is eléri. A koronakitörések alkalmával milliárd tonnányi anyag is elhagyhatja a Napot, akár 2-3 ezer km/másodperces sebességgel. Ha a felhő eltalálja az üstököst, az ioncsóva anyagával kölcsönhatásba lép, és erősen átrendezi az ott található ionok helyzetét befolyásoló mágneses erővonalakat.

A STEREO-A-űrszonda 2007. április 20-án első alkalommal örökített meg egy ilyen eseményt, a vizsgálatok részleteit most közölték. A Napból kidobott részecskefelhő ezúttal a periodikus Encke-üstökössel találkozott. Ennek keretében a csóva először kifényesedett, ekkor a koronakitörés anyaga gerjesztette az itt található részecskéket. Az esemény során a csóva ionizált anyagát átszövő mágneses tér erővonalai úgy csatolódtak át, hogy a csóva és a kóma közötti kapcsolat megszűnt. Ennek megfelelően a csóva gyakorlatilag leszakadt az üstökös fejéről.

Forrás: NASA

Sorozatfelvétel a csóva leválásáról a STEREO-A-szonda mérései alapján (NASA)

A megfigyelés a koronakitörések hatásáról is nyújthat új ismereteket. Ezek a jelenségek komoly veszélyt jelenthetnek a műholdakra, űrhajósokra és kivételes esetekben a magasan haladó utasszállító gépek utasaira, valamint néhány földfelszíni tevékenységre is.