A mikroRNS-ek kapcsolatban lehetnek az emlőrák szervezeten belüli szétterjedésével

Genetikai anyagunk legkisebb egységei jelentős szerepet tölthetnek be a daganatos halálozásban. Kutatók apró RNS-molekulák jelentőségét tárták fel betegek szervezetében szétterjedő, invazív emlőrákoknál.

Az RNS (ribonukleinsav) a genetika egyik főszereplője. A legjobban vizsgált típusa, a hírvivő RNS (mRNS, m = messenger) nélkülözhetetlen a DNS által tárolt genetikai információ kifejeződésében, segítségével történik a fehérjeszintézis (transzláció).

Léteznek rövid, gyakran csak néhány tucat nukleotid (az RNS- és a DNS-molekulák "építőegysége") hosszúságú mikroRNS-ek, melyek az mRNS-hez kötődve képesek gátolni a transzláció folyamatát (részletesen lásd az RNS-interferenciával kapcsolatos cikkeinket - LINK). Számos új kutatás alapján ezen apró molekulák a sejtekben zajló számos biokémiai folyamat széles körben elterjedt szabályozói közé tartoznak. Olyan fontos folyamatokban játszanak szerepet, mint az egyedfejlődés, a sejtanyagcsere és a sejthalál.

A mikroRNS-eket a Robert Weinberg (Whitehead Institute, Massachusetts Institute of Technology, Cambridge) által vezetett kutatócsoport most az invazív emlőrákkal hozta kapcsolatba.

Az áttétképzés (metasztatizálás), mely során a tumorsejtek bekerülnek a véráramba, majd távoli szervekben megtelepednek, a rosszindulatú daganatok legalattomosabb tulajdonsága. Általában a betegség késői stádiumában jelentkeznek az áttétek, és a daganatos halálozás kb. 90 százalékáért felelősek. Az emlőrákok esetében a tumorsejtek eljutnak a nyirokcsomókba, agyba és a többi szervbe, ahol másodlagos daganatot hoznak létre.

Li Ma, Weinberg laboratóriumának kutatója a mikroRNS-vizsgálatokat végző kollégáival együttműködve arra volt kíváncsi, hogy van-e kapcsolat ezen molekulák és a metasztázisképzés között. Weinberggel együtt metasztatizáló emlőrákok mintáin végeztek a teljes genetikai állományra kiterjedő vizsgálatokat, mikroRNS-eket keresve. Találtak egy miR-10b elnevezésű RNS-molekulát, amely nagy mennyiségben volt jelen a daganatos sejtekben, 18 áttétes emlőrákos beteg közül kilencnél. Ugyanakkor öt nőnél, akiknek kevésbé volt súlyos a betegsége, alacsony volt ennek a molekulának a szintje.

Amikor a kutatócsoport egy metasztatizáló tumorból származó, sokat tanulmányozott sejtvonallal végezte el az elemzést, azt tapasztalta, hogy ezekben a sejtekben a miR-10b szintje ötvenszerese volt a nem invazív tumorból nyert sejtvonal sejtjeiben mért értékhez képest.

Hogy megvizsgálják a miR-10b és az áttétképzés kapcsolatát, ilyen RNS-t fokozottan termelő emberi sejteket ültettek egerekbe. Ez a módszer a daganatkutatások gyakran alkalmazott eszköze. A tumorsejtek bejutottak a rágcsálók keringésébe és megtelepedtek a tüdőkben. Amennyiben viszont miR-10b-t nem tartalmazó daganatsejteket juttattak be az állatokba, nem észlelték a tumor terjedését.

Még nem tisztázódott teljesen az a mechanizmus, ahogy a miR-10b metasztázisok kialakulását eredményezi. A HOXD10 nevű fehérje, amelynek termelését gátolja ez a mikroRNS, az embrionális fejlődésben játszik szerepet. Előfordulhat, hogy a tumorsejtekben így károsodik az a differenciálódási folyamat, mely során az éretlen sejtekből az emberi szövetekre jellemző érett sejtek keletkeznek. Az így kialakuló differenciálatlan sejtek aztán sok helyütt képesek letelepedni a szervezetben. Weinberg szerint a ráksejtek nem elég okosak ahhoz, hogy kifejlesszenek egy új útvonalat, amely éretlen sejtek kialakulásához vezet, inkább felélesztik azt a mechanizmust, ami az embrionális életben még működött.

A jövőben ki fog derülni, hogy a miR-10b gátlásával megakadályozható-e az emlőrákok áttétképzése. Kísérletes körülmények között már kimutatták a mikroRNS-eket gátló anyagok (antagomirek, mir = mikro RNS) hatékonyságát. Ezek a mikroRNS-hez kötődve távoltarják őket a célpontjaiktól, a hírvivő RNS-ektől.

Vannak azonban, akik kételkedő állásponton vannak. A molekuláris biológiával foglalkozó Thomas Tuschl (Rockefeller University, New York) nincs meggyőződve arról, hogy a miR-10b RNS-nek valóban ilyen fontos szerepe lenne, hiszen egyelőre csak kilenc metasztatizáló tumorban találták meg. Ez a mintaszám szerinte túl kicsi ahhoz, hogy messzemenő következtetéseket lehessen levonni, sokkal szélesebb körű klinikai vizsgálatok után fog kiderülni az igazság. Mivel több laboratóriumot is foglalkoztat a téma, melyekben a miR-10b-t emlőrákokból származó gyorsfagyasztott mintákban vizsgálják, valószínű hamarosan fény derül a mikroRNS-ek valódi jelentőségére.

Ha további kutatások megerősítik, hogy a mikroRNS-ek valóban kulcsszerepet töltenek be a daganatos sejtek terjedésében, akkor új, molekulárisan célzott terápiás lehetőség előtt nyílhat meg az út a jövőben.